Ezt a verset a győri Kemenes Cukrászda ihlette
A város, hol egykor Damnát megkezdte útját,
s hová Ábrám-létét megszakítva, visszatért,
él és változik, de ifjúkort felidéz…
Nincs már Álomlány, se Hajnalfény,
s Ferdy hajszálát is elfújta a szél[1]…
Itt a zsinagóga, mely szentségét veszítve zenél,
a püspöki vár, hol a vértanú megálljt kiált,
s a folyó, mely nekem szabadságot idéz,
a templom, mely a zajos kolis létet,
a szentségben elcsendesít.
Itt vannak az utcák, mutatnám néked,
hogy voltam fiatal és voltak álmaim,
s ha nézed velem: nevetem a sorsot,
újra hiszem, hogy élni érdemes.
S egy kicsiny cukrászda azt tanítja,
hogy a változás néha jó lehet,
új ízt ad a létnek,
új érzést a szívnek,
s mint egy különös Möbius-szalagon
más dimenzióban és más úton
térhetek vissza sorom medrébe.
[1] utalás az Élettánc c. regényemre:
Comments