Ha azt kérded, mi az életem,
ha kérdezed – igen, szeretem!
Szeretem, hogy van mit dolgoznom,
hogy van munkám,
mivel kiegészítem a teremtést!
Szeretek tömni, vasalni.
s ha mindez véget ér,
sétálni, vásárolni, templomba menni,
imádkozni, mindenért hálát adni,
mindenkiért, ki velem él,
fiatalért, öregért,
egész életemért!
Ezt a verset Kézdivásárhelyen, a Szentkereszty Stephanie Egyesület szervezésében megtartott rendhagyó irodalomórán írtuk az Egyesületről. A résztvevőket megkértük, hogy mondjanak szavakat, ami eszükbe jut arról, amit az egyesület jelent nekik – s végül ez a vers kerekedett ki belőle.
Comments