Kerlés azon települések közé tartozik, melyek lakosságának többségét már a románok adják, magyar nevekkel jóformán már csak a temetőben találkozhatunk, azonban érdemes felkeresnünk, ha meg akarunk erősödni hitünkben és magyarságunkban: a település határában álló Cserhalmon zajlott le 1068-ban a híres Cserhalmi csata, melyben Salamon király (1053-?, uralkodott: 1063-1074) Géza (1044-1077, királyként uralkodott: 1074-1077) és László (1040-1095, uralkodott: 1077-1095) hercegekke

Madéfalva közepén emelkedik a madéfalvi veszedelem 1905-ben emelt emlékműve. Különleges alkotás, mert nem a gyászról szól, hanem az élet diadaláról: az obeliszk csúcsán győztesen száll a turulmadár, az élet győzelmét hirdetve a halál felett. Az emlékmű talapzatán egy titokzatos szó: „SICVLICIDIVM”, ami szó szerint „székelyölést” jelent, de a középkori latin feliratokhoz hasonlóan titkos jelentéssel is bír: ha a betűinek római számértékét összeadjuk, 1764-et kapunk, a veszedel

Útban Zalánpatakról Szárazajta felé egy gyönyörű patakvölgyön keresztül vezetett az utunk. A táj szépsége mellett még dolgozott bennem mindaz, amikről erdélyi és partiumi barátainkról sokat beszélgettünk, s lassan szavakba öltözött a gondolat. Kicsi lányka, egymagában, ül pataknak a partjában, szíve fája, messze húzza, el otthonról, nagyvilágba.   „Édesanyám, drága szülém, mi van túl a hegyeken? messzi földek ezer csodája, lenne lelkem boldogsága!”   „Ne vágyj messze, kicsi l

Aszalós Péter barátomnak „A medve nem játék” ősi bölcsessége, e tájon gyakorta érvényét vesztette, mert jött az Elvtárs, Géniusza e földnek, s kedvtelésből a macikat halomra öldöste.   Vonta a vállát a sok góbé és pásztor, „hogy őket lövi, még mindig az a jobb, mintha minket venne célkeresztbe, a medvéért is kár, de értünk nagyobb lenne!”   Üres lett az erdő, mint otthon a kamra, de az Elvtársat is utolérte a karma: hamarosan már őrá is lődöztek, vége lett a kornak, mit egyko

Préda Barnának

Az erdő Isten bal karja, a hegyek Isten jobb karja, s mindkettő e falut öleli, Málnást, hol Kálvin tornya büszkén hirdeti: hogy a hit...

Érezted már a múltnak illatát? Öreg fagerendák, málló tégla, kövek, melyeken egykor vár állt [1] ? Ősi falak közt múlt-kígyó lakik, s...

Erős vár nékünk Istenünk, temploma lelkünknek biztos otthona

Egy templom áll őrt az idők felett...

Halmágy vértanú lelkészének emlékére

Édes néném, üzenem kédnek [1] , hogy a messzi Rodostóból is otthonra álmodom, hánykódva a fátum [2] nagy habjai közt, a zágoni otthonra...

Ha azt kérded, mi az életem, ha kérdezed – igen, szeretem! Szeretem, hogy van mit dolgoznom, hogy van munkám, mivel kiegészítem a...

Láttam a csodát Kézdivásárhelyen, hogy kinccsé válik, mi értéktelen, szívvel, kézzel, lélekkel tarkává lesz minden, játékká válik a múlt,...

Kézdivásárhelyen a Szentkereszty Stephanie Egyesület vendégei voltunk.

Nem dicsérek se urat, se királyt, se magasztos püspöki széket, de dicsérem az Istent s az itt élő népet, mely bízva Urában, a templom...

Nekem hazám és iskolám e hely, Négyfalu, mely egyszerre város és falu, hagyomány, mely múltat őriz, mely nem keserít, de vidámít szívet,...

A férfi és a nő Brassó felé tartottak. Benne voltak az időben, a kocsijuk meg a korban, így lassacskán haladtak, legalábbis a román...

Az aradi vértanúk emlékére

Láttam itten azt a világot, mely Telekit, Petőfit, és Júliát látott, melyben pillanatra megállt az idő: Petőfi nem futotta sorsát,...

A festő, ki egy depressziós korban képviselte az impressziót, fakult korba színeket kevert s pusztuló világba életet. Ecsetvonásaiba...