Rozványi Dávid

Mikor 2026-ban visszatértünk Málnásra, s mikor a könyvbemutató végén a közös versíráshoz szavakat kértem, az egyik szó Herec vára volt: Otthon, melyt az Olt és Herec vára őriz, sziklaként állja az idők ostromát, hozzon bár kék vagy vörös hullámokat. A természet közelsége néha ijeszt, de inkább átölel. A választás tied: elfogadod a mindennapi küzdelmet, vagy mint egy vad, az állatvilág része, elfutsz, menekülsz, vagy maradsz és tiéd lesz a szépség, és megóv a közösség, melye

A fogarasi havasok kapujánál elhelyezkedő városban a magyar lakosság száma már csak százalékokban mérhető, azonban méltó helye van a magyar emlékezetben, történelmi és kulturális jelentősége vitathatalan. Már a XIII. században szász, székely és román nemesség élt e vidéken, különös módon keveredett a három kultúra. Talán a kultúra jobban segít megértenünk ennek a városnak a titkát, mint a történelmi tények. Két embert emelnék ki a városhoz kötődő alkotók közül: egy nőt és egy

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban falán egy különös, fájdalmas verset olvashat a látogató: Horváth Jula balladáját: Horváth Jula beleesett a dobba. - Jó emberek, álljon meg a masina, Kit szerettem, beleesett a dobba! - Nyitsd ki, anyám, zöldre festett kapudat, Hadd vigyék bé esszezúzott lányodat! Farkaséknál meggyújtották a lámpát, Talán ott is Horváth Julát sírassák. Horváth Julát feltették a szekérre, Elvitték a Hirsch orvos úr házához. Hirsch orvos úr

„egyetlen realitása a nemcsak a székely, de az egész romániai magyar kultúrának”

Sepsiszentgyörgy legnagyobb ékessége kétségtelenül a Székely Nemzeti Múzeum, bakancslistás célpont minden Erdélyt járónak, azonban lehetetlenség úgy bejárni a várost, hogy ne csodálkozzunk rá ezernyi csodájára. A sok látnivaló között talán csak egy diszharmonikus van, a város olyan nevezetessége, amit ékességnek nem igazán nevezhetnénk: Vitéz Mihály szobra… A főtér sarkán egy látványos, ámde elhanyagolt szoborcsoport áll, Vitéz Mihály emlékét őrizendő. Nekem mindig a kolozsvá

Gyalu vára Erdély kevésbé ismert nevezetességei közé tartozik, pedig igencsak megérdemelné: a szépen felújított épület ezernyi titkot rejt, kezdve a római kortól egészen a legújabbig, s mint cseppben a tenger magában foglalja Erdély egész történelmét. Ragyogott itt a reneszánsz, ostromolta mindkét császár hada, a belviszályok idején a falai között gyilkoltak. Látta Vitéz Mihály (1558-1601), Bocskai István (1557-1606) és II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) hadait, sokszor pusztítot

A solymári könyvbemutatón született vers

Egy férfi szobra a templom alatt kérdőn áll: mi volt ő, s mivé lett az ország, aminek hasznára lenni próbált? Egy bognár fia, egyszerű jobbágy, kiből lett az egyház hercege, de Szent Péter székének alig érinthette karfáját. Szent Domonkos rendjének tagja, egy prédikáló kolduló barát, ki élete végén még maga sem tudta számba venni vagyonát. Krisztus szolgája, béke hirdetője, ki a harcra tette fel életét, hogy hazája újra szabad legyen, a pogányt messze űzve el. Építő v

Ha születtél volna, Uram, Nagybányában...

Kerlés azon települések közé tartozik, melyek lakosságának többségét már a románok adják, magyar nevekkel jóformán már csak a temetőben találkozhatunk, azonban érdemes felkeresnünk, ha meg akarunk erősödni hitünkben és magyarságunkban: a település határában álló Cserhalmon zajlott le 1068-ban a híres Cserhalmi csata, melyben Salamon király (1053-?, uralkodott: 1063-1074) Géza (1044-1077, királyként uralkodott: 1074-1077) és László (1040-1095, uralkodott: 1077-1095) hercegekke

Madéfalva közepén emelkedik a madéfalvi veszedelem 1905-ben emelt emlékműve. Különleges alkotás, mert nem a gyászról szól, hanem az élet diadaláról: az obeliszk csúcsán győztesen száll a turulmadár, az élet győzelmét hirdetve a halál felett. Az emlékmű talapzatán egy titokzatos szó: „SICVLICIDIVM”, ami szó szerint „székelyölést” jelent, de a középkori latin feliratokhoz hasonlóan titkos jelentéssel is bír: ha a betűinek római számértékét összeadjuk, 1764-et kapunk, a veszedel

Útban Zalánpatakról Szárazajta felé egy gyönyörű patakvölgyön keresztül vezetett az utunk. A táj szépsége mellett még dolgozott bennem mindaz, amikről erdélyi és partiumi barátainkról sokat beszélgettünk, s lassan szavakba öltözött a gondolat. Kicsi lányka, egymagában, ül pataknak a partjában, szíve fája, messze húzza, el otthonról, nagyvilágba. „Édesanyám, drága szülém, mi van túl a hegyeken? messzi földek ezer csodája, lenne lelkem boldogsága!” „Ne vágyj messze, kicsi l

Aszalós Péter barátomnak „A medve nem játék” ősi bölcsessége, e tájon gyakorta érvényét vesztette, mert jött az Elvtárs, Géniusza e földnek, s kedvtelésből a macikat halomra öldöste. Vonta a vállát a sok góbé és pásztor, „hogy őket lövi, még mindig az a jobb, mintha minket venne célkeresztbe, a medvéért is kár, de értünk nagyobb lenne!” Üres lett az erdő, mint otthon a kamra, de az Elvtársat is utolérte a karma: hamarosan már őrá is lődöztek, vége lett a kornak, mit egyko

Préda Barnának

Az erdő Isten bal karja, a hegyek Isten jobb karja, s mindkettő e falut öleli, Málnást, hol Kálvin tornya büszkén hirdeti: hogy a hit...

Érezted már a múltnak illatát? Öreg fagerendák, málló tégla, kövek, melyeken egykor vár állt [1] ? Ősi falak közt múlt-kígyó lakik, s...

Erős vár nékünk Istenünk, temploma lelkünknek biztos otthona

Egy templom áll őrt az idők felett...

Halmágy vértanú lelkészének emlékére

Édes néném, üzenem kédnek [1] , hogy a messzi Rodostóból is otthonra álmodom, hánykódva a fátum [2] nagy habjai közt, a zágoni otthonra...