Rozványi Dávid

Egy férfi szobra a templom alatt kérdőn áll: mi volt ő, s mivé lett az ország, aminek hasznára lenni próbált? Egy bognár fia, egyszerű jobbágy, kiből lett az egyház hercege, de Szent Péter székének alig érinthette karfáját. Szent Domonkos rendjének tagja, egy prédikáló kolduló barát, ki élete végén még maga sem tudta számba venni vagyonát. Krisztus szolgája, béke hirdetője, ki a harcra tette fel életét, hogy hazája újra szabad legyen, a pogányt messze űzve el. Építő v

Ha születtél volna, Uram, Nagybányában...

Kerlés azon települések közé tartozik, melyek lakosságának többségét már a románok adják, magyar nevekkel jóformán már csak a temetőben találkozhatunk, azonban érdemes felkeresnünk, ha meg akarunk erősödni hitünkben és magyarságunkban: a település határában álló Cserhalmon zajlott le 1068-ban a híres Cserhalmi csata, melyben Salamon király (1053-?, uralkodott: 1063-1074) Géza (1044-1077, királyként uralkodott: 1074-1077) és László (1040-1095, uralkodott: 1077-1095) hercegekke

Madéfalva közepén emelkedik a madéfalvi veszedelem 1905-ben emelt emlékműve. Különleges alkotás, mert nem a gyászról szól, hanem az élet diadaláról: az obeliszk csúcsán győztesen száll a turulmadár, az élet győzelmét hirdetve a halál felett. Az emlékmű talapzatán egy titokzatos szó: „SICVLICIDIVM”, ami szó szerint „székelyölést” jelent, de a középkori latin feliratokhoz hasonlóan titkos jelentéssel is bír: ha a betűinek római számértékét összeadjuk, 1764-et kapunk, a veszedel

Útban Zalánpatakról Szárazajta felé egy gyönyörű patakvölgyön keresztül vezetett az utunk. A táj szépsége mellett még dolgozott bennem mindaz, amikről erdélyi és partiumi barátainkról sokat beszélgettünk, s lassan szavakba öltözött a gondolat. Kicsi lányka, egymagában, ül pataknak a partjában, szíve fája, messze húzza, el otthonról, nagyvilágba. „Édesanyám, drága szülém, mi van túl a hegyeken? messzi földek ezer csodája, lenne lelkem boldogsága!” „Ne vágyj messze, kicsi l

Aszalós Péter barátomnak „A medve nem játék” ősi bölcsessége, e tájon gyakorta érvényét vesztette, mert jött az Elvtárs, Géniusza e földnek, s kedvtelésből a macikat halomra öldöste. Vonta a vállát a sok góbé és pásztor, „hogy őket lövi, még mindig az a jobb, mintha minket venne célkeresztbe, a medvéért is kár, de értünk nagyobb lenne!” Üres lett az erdő, mint otthon a kamra, de az Elvtársat is utolérte a karma: hamarosan már őrá is lődöztek, vége lett a kornak, mit egyko

Préda Barnának

Az erdő Isten bal karja, a hegyek Isten jobb karja, s mindkettő e falut öleli, Málnást, hol Kálvin tornya büszkén hirdeti: hogy a hit...

Érezted már a múltnak illatát? Öreg fagerendák, málló tégla, kövek, melyeken egykor vár állt [1] ? Ősi falak közt múlt-kígyó lakik, s...

Erős vár nékünk Istenünk, temploma lelkünknek biztos otthona

Egy templom áll őrt az idők felett...

Halmágy vértanú lelkészének emlékére

Édes néném, üzenem kédnek [1] , hogy a messzi Rodostóból is otthonra álmodom, hánykódva a fátum [2] nagy habjai közt, a zágoni otthonra...

Ha azt kérded, mi az életem, ha kérdezed – igen, szeretem! Szeretem, hogy van mit dolgoznom, hogy van munkám, mivel kiegészítem a...

Láttam a csodát Kézdivásárhelyen, hogy kinccsé válik, mi értéktelen, szívvel, kézzel, lélekkel tarkává lesz minden, játékká válik a múlt,...

Kézdivásárhelyen a Szentkereszty Stephanie Egyesület vendégei voltunk.

Nem dicsérek se urat, se királyt, se magasztos püspöki széket, de dicsérem az Istent s az itt élő népet, mely bízva Urában, a templom...

Nekem hazám és iskolám e hely, Négyfalu, mely egyszerre város és falu, hagyomány, mely múltat őriz, mely nem keserít, de vidámít szívet,...

A férfi és a nő Brassó felé tartottak. Benne voltak az időben, a kocsijuk meg a korban, így lassacskán haladtak, legalábbis a román...

Az aradi vértanúk emlékére