Diákvers - Zenta

Zenta, vagy nékem otthon,

e város, mely egyszerre

Európa és haza,

több, mint házak halmaza:

híd mely nem csak Tiszán át,

de az „én”-ből másokhoz vezet,

benne van a család,

a Nagymamám pörköltje,

rántott húsa.

az életet hozó ciszterna,

minden kicsi és nagy.

2025.04.25.

Nekem e város otthonom:

kicsit Szent, mint a Kiszsinagóga,

kicsit édes,

mint a Mignon az iskola mellett,

vidám, mint a kocsmában a bor,

élénk min a csárdában a szó,

elegáns, mint a pavilon a téren,

sokszínű, mint a grafiti

a Tisza-parton.

Minden perc itt életet igenel,

mint a tiszavirág tánca.

Itt értelmet nyer a szeretet.

2025.10.30 - gimnazisták

Kik e városban élnek,

mind hídverők is kicsit:

összekötik a Tisza partjait,

hidat építenek

a szent és profán között,

a Városházától a vásártéren át,

a Népkerten keresztül a Kápolnáig,

a gesztenyefák Szent-György vonalán.

Az idő itt lágyan ellebeg,

Thurzó Lajos szavain,

Andruskó Károly képein,

s a Révész-szobor,

mint paraszt Kharón vigyázza azt.

2025.10.30 - felnőttek

Mi nékem Zenta, a városom?

Épületek, mint a Kiszsinagóga,

vagy a hatalmas Városháza?

A gesztenyefák gyertya-virágai,

a tisza-parti Révész ígérete,

a pavilon vidám dallamai,

vagy a köznapok, mint a Lidl vagy az iskola?

- Nem, Zenta ennél több,

a hit szépsége, hogy mindez megmarad,

a köszönet, hogy az élet erősebb,

mint egy kislány, kis Vera mosolya.

A verset 2026. április 24-én írtuk a zentai Kiszsinagógában, a helyi középiskolásokkal és a Szabadkai Zsidó Hitközség tagjaival közösen.

2026.04.24 - diákok és a Szabadkai Zsidó Hitközség tagjai

#diákvers #Zenta