„Mily szépek a te sátraid Jákob,
hajlékaid Izrael!”[1]
Mily szép a hit, mely templomot emel,
s hiába üresíti ki a falakat
az eltorzult emberi akarat:
a hitnek nincs múltideje, megmarad,
mert a világot őrzi az Örökkévaló,
ahogy a fény is mindig győz a sötétség felett,
ahogy Izrael népe is újjászületik,
reményt[2] adva minden népnek,
melyet halálra szánt a sors keze.
Zenta ezernyi kincse közül az egyik legszebb a Kiszsinagóga. A zsinagóga 1928-29 között épült, és (a közkeletű tévedéssel szemben, nem a szefárd, hanem) a haszid közösséget szolgálta. Utolsó rabbija Moshe Teitelbaum volt, akit bár haláltáborba hurcoltak, de túlélte és kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol a szatmári haszidok vezetője lett, s 2006-ban hunyt el. A Holokausztot követően a zsidó közösségi élet megszűnt Zentán, így a zsinagóga 1956-ban a város tulajdonába került. Hosszú ideig, Partizán néven sportlétesítményként szolgált, majd a magyar kormány zsinagóga-felújítási programja keretében felújították. Ma a Thurzó Lajos Kulturális és Oktatási Központ tulajdona és kulturális térként működik.
Különös ajándéka Istennek, hogy 2024. március 24-én Török Tündével e falak között tarthattuk meg írói eseményünket – a miénk volt a második esemény a felújított Kiszsinagógában.
[1] Számok könyve24,5. – ezt az áldást mondják a vallásos zsidók, a zsinagógába lépve
[2] utalás az izraeli himnuszra (HaTikvá)