A zentai Kiszsinagógában

„Mily szépek a te sátraid Jákob,

hajlékaid Izrael!”[1]

Mily szép a hit, mely templomot emel,

s hiába üresíti ki a falakat

az eltorzult emberi akarat:

a hitnek nincs múltideje, megmarad,

mert a világot őrzi az Örökkévaló,

ahogy a fény is mindig győz a sötétség felett,

ahogy Izrael népe is újjászületik,

reményt[2] adva minden népnek,

melyet halálra szánt a sors keze.

Zenta ezernyi kincse közül az egyik legszebb a Kiszsinagóga. A zsinagóga 1928-29 között épült, és (a közkeletű tévedéssel szemben, nem a szefárd, hanem) a haszid közösséget szolgálta. Utolsó rabbija Moshe Teitelbaum volt, akit bár haláltáborba hurcoltak, de túlélte és kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol a szatmári haszidok vezetője lett, s 2006-ban hunyt el. A Holokausztot követően a zsidó közösségi élet megszűnt Zentán, így a zsinagóga 1956-ban a város tulajdonába került. Hosszú ideig, Partizán néven sportlétesítményként szolgált, majd a magyar kormány zsinagóga-felújítási programja keretében felújították. Ma a Thurzó Lajos Kulturális és Oktatási Központ tulajdona és kulturális térként működik.

Különös ajándéka Istennek, hogy 2024. március 24-én Török Tündével e falak között tarthattuk meg írói eseményünket – a miénk volt a második esemény a felújított Kiszsinagógában.

#Délvidék #Vajdaság #Zenta #zsidóság #zsinagóga #Kiszsinagóga #Holokauszt

[1] Számok könyve24,5. – ezt az áldást mondják a vallásos zsidók, a zsinagógába lépve

[2] utalás az izraeli himnuszra (HaTikvá)