Ma esti versemnek története van... A Zsidók Jézusért rendezvényén hallottam egy történetet egy SS katonáról, aki Budapest ostroma idején élete árán is zsidókat mentett. Kétségeim voltak, hogy ezt a történetet megírhatom-e, nem az SS tisztára mosásaként olvasnák-e egyesek. Tar Kata barátom bátorított, hogy írjam meg, mert az igaz ember emlékét meg kell őriznünk. Egy embernek, aki bár a nácik egyenruháját viselte, mégis ember maradt, és életét áldozta másokért.
A vers előtt hadd idézzem Tar Katát, aki a versről így írt: "Az ünnep, ami ma beköszönt, könyvekről is szól. Az egyik közülük az, ahová minden kegyes zsidó ember szeretne bekerülni: Az igazak könyve. Ezért szeretném ma megosztani Veletek Rozványi Dávid versét, aki megható módon állít emléket versében valakinek, akiről utoljára jutna eszünkbe, hogy az igazak könyvébe kerüljön.
Dávid ezt a versét tegnapelőtt este írta, amikor meghallotta édesanyám csodálatos megmenekülésének történetét ’44 januárjában.
Itt a történet (Mama tollából): Beözönlöttek a pincébe a géppisztolyos, nyilas suhancok, és utasítottak, hogy mindenki szedje a motyóját, és sorakozzon a bejáratnál. Mi rémülten batyuba kötöttük azt a pár darabunkat, amink még volt, és azon kucorogva, halálra váltan vártuk a folytatást. A nyilasok még üvöltöztek egy darabig, kisbabákat meg mozgásra már képteleneket sürgettek, és egyszer csak kivágódott az ajtó, és mint az Úr haragos angyala, ott állt egy szőke SS katona. Ő is ordított, a géppisztolyát a nyilasokra szegezte, és azok eltakarodtak. Mi csak bámultunk, hallgattunk, azután visszakászálódtunk a csoda fényében a bálánkra. Később megtudtuk – honnan, nem értem, de minden hír megjött -, hogy megmentőnket fölakasztották. Nem ez volt az egyetlen akciója. Hazaáruló volt. Ja, így persze más!"
Megpróbáltam utána nézni annak, hogy ki lehetett ez az ember, sajnos név szerint nem sikerült beazonosítanom, így csak így tudunk rá emlékezni: egy ismeretlen SS katona.
Nem tudunk róla semmit, talán csak ennyit: egy szőke árja volt, plakátra illő Übermensch, ruháján villámként hasított az SS, és fenyegetett a horogkereszt s kevélykedett a „Meine Ehre heißt Treue”.
Nem tudjuk, volt-e családja, hol harcolt, honnan volt való hány embert ölt meg egy eszme nevében, mely messzi földre küldte őt.
Nem tudjuk, átkozta-e a sorsot, hogy egy Untermensch városban, Budapesten rekedt, honnét kitörni élve nem lehet.
Vágyta talán a férfihalált, hogy fegyverrel a kézben essen el, a dicső „Vaterland” nevében, s sírjára hulljon vaskereszt, de e dicső halál nem lehetett része.
Amit tudunk: hogy becsülettel, férfimódra élt, kezében fegyverrel zsidókat mentett: öreget, bénát, gyermeket, kiket halálra ítélt Führere.
Isten elküldte, mint az Élet Angyalát, mikor a halál tartotta farsangját, az ostromlott Budapestre, mikor nyíllal gyalázták a keresztet, mikor megőrült az istent játszó ember s az ellen helyett saját népére emelt fegyvert.
Nem tudunk róla semmit: honnan jött, miben hitt, ki volt, de tudjuk, hogy férfi volt.
Ember
- sok állattá vált niebelung között.
Ember volt, mikor embernek lenni ítéletet vont maga után, s zsidót menteni hazaárulás.
Nem volt része férfihalálban, akasztófára juttatta hadbíró szava.
Nem tudjuk nevét, nem lett a világ igaza, történelemkönyvek nem őrzik tetteit, csak egy névtelen elítélt, egy halott a sok tízezer között.
Mégis nevét feljegyezték arannyal és bíborral az igazak könyvébe, mert férfi volt, ki tudott nemet mondani, mert tudta jól, nincs hatalom, nincs félelem, mely igazzá tenné a becstelent, mely felmentést adna Isten törvénye alól.
Nem volt más, csak egy névtelen SS, szőke haja volt ismertetőjele, kit ordas eszme nem tört és nem szédített meg: mert életét adta másokért, s a vaskereszt helyett sorsa lett Krisztus keresztje.
Legyen áldott örökké emléke!
Idegen kifejezések:
Meine Ehre heißt Treue - becsületünk a hűség (az SS jelmondata)
Untermensch: fajilag alsóbbrendű
Vaterland: szülőföld
Fénykép: Ék Sándor (1945. február 7-8) / Magyar Nemzeti Múzeum
Comments