Egy nő áll a Duna-parton,
nem köti meg semmi szabály,
sem konvenció, sem rosszallás,
nem törődik azzal,
ki mit lát benne,
sem a prűd hozzállás,
hogy minek látják az emberek,
szabad a ruha börtönétől,
nem törődik a hideggel,
csak elfogadja a világot,
örül, hogy télen is süt a nap,
hogy minden nap örömöt ad,
annak ki örülni tud
Bátor, hogy önmaga legyen,
s mert önmaga, a világ is gazdagabb!