Szívdermesztő télközépben, lassan megfagyott a lelkem… Cefre világ, cudar világ, semmi jót nem ígért nekem.
Reményemet karácsonyi kisszánkó elrepítette, ami maradt, szeretetlen, hamis lett és üres.
Úgy éreztem, nem ígér már semmi jót az eljövő, csak hordozza, le nem teszi, régi gondját új esztendő.
Télközepi ködös reggel, mégis örömhírt hozott: üzenet jött, napfényt mesélt, és igaz reményt ígért.
Néha egy ember Istennek angyala, ki Dunára megy, napfényre lel, örömét megosztja velem, s vidámítja lelkemet.
Mert lehet sötét a jelen, kezdetté válik a vég, lesz még napfény, lesz boldogság, Isten üzente veled.
Na, ugye??!