Mikor azt mondtad, útnak indulsz, messzi földre, idegen országba, mert hív a tudás, hív a messzeség, büszke voltam rád, ahogy gyümölcsére büszke a fa, benne önmagát látva, mely a múltból jövőt ígér, hogy ha elmegyek nem vész el semmi sem, Te gazdagabb holnapot hozol.
Büszke voltam rád, mint minden nap óta, mikor anyáddal ajándékba kaptunk, s mégis feltámadt bennem a félsz: nem szippant-e magába az idegen világ? Nem leselkedik-e rád ezer nem ismert világ?
De tudom erős vagy, győzöl mindenen, s egy nap visszatérsz hozzánk, mert tudod: otthonod visszavár.
Comments