Ember volt és férfi, ki egy mikrokozmoszt magában hordott. Ki a világra jött, s szerette volna, hogy ez a világ jobb legyen. Szerette e földet, hazáját és a többi embert. Ha szólt, szavának súlya volt, az igazságot, s nem igazát kereste.
Egy ember volt, mint sok más milliárd, egy ember, mégis egyetlen, melyből másikat nem találsz.
Talán nem jegyzik nevét a történelemkönyvek, de aki ismerte, abban benne él, mosolya, most már álommá váló tervei, magvetés, mely bennünk csírázik.
Természetes volt neki a kötelesség, ahogy a szabadság joga is, volt önmaga, nem szélfútta nád, s élt másokért, önzetlenül.
Egy ember volt, s e szónak nemes értelmet adott élete.
Barátom volt, elment, lelke Istennél, de műve ünneppé válik a világban.
Ember volt, jó és igaz, búcsúzni fáj, de éltet a remény, hogy viszontlátjuk egymást Istennél.
Comments