A hűség keresztútján – Esterházy János emlékezete

A férfi, ki mindent elveszített,

kastélytól névtelen sírig vezetett útja,

nemességét lelkében viselte,

s változó országhatárok között

szülőföldjét szolgálta hűséggel,

s Istenét, ki Úr minden kor felett

- ember maradt az embertelenségben.

56 éves volt, mikor hazatért,

arcképe egy öregemberé,

ki ezer sorsot szenvedett,

megélt,

hordozva kétezer év Golgota keresztjét,

hitte Istent, s hogy testvér minden nép:

cseh, magyar, szlovák és lengyel,

s a feszület békét és hazát ígér.

Könyörögj érettünk,

Isten szolgája,

Esterházy János!

Hazafelé 2025 tavaszi nyugat-magyarországi utunkról, kis kitérőt tettünk a Felvidékre, Alsódobokra, az Esterházy János Zarándokközpontba. Esterházy János (1901-1957), a felvidéki magyarság vezetőjének és vértanújának alakja régóta foglalkoztatott, s terveim között szerepelt, hogy versben és prózában is megörökítsem alakját. Az útitervben eredetileg egy órát szántunk erre az állomásra, végül két óra lett belőle, köszönhetően vendéglátónknak, Dr. Csámpai Ottónak, aki nem csak az épületeket (előadóterem, múzeum, kripta és kápolna) mutatta be, de Isten szolgájának életét és korát is.

A Zarándokközpont térhasználata is különleges: a domb alján a múzeum mutatja be a történelmi tényekkel leírható életet, a szenvedést, s a domb tetején, a Hűség zarándokútját végigjárva jutunk el a kápolnához – Istenhez. A kápolna szerves egységet képez az altemplommal, ahogy a halál is a feltámadással.

Esterházy János életét nehéz lenne néhány szóban elmondani, ha megpróbálnám, úgy érezném, hogy valami fontosat kihagytam, így inkább a Zarándokközpont honlapját ajánlom az érdeklődők figyelmébe.

Ez a versem a látogatás végén, a kápolnában született.

Úgy érzem, ide mindenkinek el kell zarándokolnia, nem csak a katolikusoknak és magyaroknak, de a jóakarat minden emberének, legyenek bármely közép-európai nemzet gyermekei.

#Felvidék #Esterházy #EsterházyJános #Alsódobok