Egy egyszerű fakereszt, mely alatt béke köttetett.
Béke vesztes harc után, béke melyben minden megnyeretett, csak egyet, a szabad haza álmát, adta fel a bölcs politika.
Egyszerű fakereszt az asztalon, melyre tekintett, ki nevét papírra vetette, s arra gondolt tán, hogy Krisztus mellé feszíti a hazát.
A papír másfélszáz év békét adott, a pusztává vált ország benépesült, a földből kastélyok s falvak nőttek számolatlanul, de a Korona magyar főre többet nem került.
Nagy ár volt ezért egy illúzió, a szabad haza álma?
Épült kastély hegyek között, benne a világ minden gazdagsága, angol mintára épült a kert, Itáliából jöttek bútorok és kövek, csillogó ékkő lett a Zemplén szívében.
Merész álom volt - csak ráfizetéses, ura úgy döntött hotel lesz belőle, s a kastély új életre kelt, országbíró nagyurak helyére vendégek jöttek.
Így válnak lassan merész álmaink a ráció és realitás útján, haszontermő invesztícióvá, és így is van jól, hisz élni kell, és az éhes gyomor álma keserű
- de ahogy a keresztet nézem, feltámad bennem az érzés: mégis álmodni jó egy szabad hazát, hol érték és érdek kézen fogva jár…
(a füzéradványi Károlyi kastélyban állították ki azt a fakeresztet, mely alatt aláírták a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békeszerződést 1711-ben)