Egy kislány fázik, arcán még fehér a vászon, hisz arca csak ígéret, még nem vésett rá sorsot az idő, csak a hideget tükrözi szeme.
Mezítláb áll résnyire nyitott ajtó előtt, van otthona, s kendő mely cingár testét fedi, a nap süt, s mégis fázik, nem tudjuk miért, fázásának nincs meséje már.
Csak egy pillanat, mely örökbe fagy, festékszemcsékből jégvirág.
Comentários