Fejünk felett sötét még az ég,
a fagy keményen ölel,
fák csontváz ujjai integetnek felénk,
adventi utat jár a szív.
Izraelben Heródes a király,
olajhordóban mossa le magáról a vért.
Országa nagy és dicső,
csontokon nyugszik trónusa,
mégis, bár nem tudja,
az Igaz Király közelít.
A világ felett is béke honol,
Róma békéje,
a felséges cézár arca őriz mindent,
tömjén füstöl géniusza előtt,
Minden mozdulatlan,
és minden örök,
térben és időben
hatalma végtelen,
mégis, csendben,
az Örök Király közelít.
Hellász izgalomban várja,
hogy közelít új olimpiája,
a 194. olimpiászt írja a naptár,
mikor a test és ez erő,
a görög szellem
új dicsősége fénylik,
s nem tudják a nagy készülődésben,
hogy a Dicsőség Királya közelít.
A napilap, mit mindenki csámcsogva olvas,
az acta diurna populi mindenről beszámol,
hogy ki mit mond, hogy határoz,
mit épít, milyen pletyka terjeng,
de egyetlen sorban sem mondja el,
hogy a Megújító közelít.
A buzgók szektája
késeket élez,
hogy kimetsszen mindenkit a népből,
kinek saját üdve fontosabb,
mint az, hogy a nép szabad legyen,
és ők sem tudják,
hogy a Király, ki mindent egybefog
csendben közelít.
És nem tudja senki,
se pap, se úr, se polgár,
se helytartó, se kereskedő,
se földműves, se kikötői munkás,
hogy milyen titkot érlel ez az éj.
Csak egy igaz férfi tudja,
ki szamarat kötőféken vezet,
s rajta egy szűz asszony,
egy lány, kit meg nem ismert soha.
Csak ők ketten tudják,
az érkezésnek titkát.
2014