Hazafelé a Felvidéken át (Lengyelhoni versek 12.)

Felvidék, fájó emlék, eső, köd, térkép nem jelölte utak, egy Kárpátia-dal: „Ködbe burkolózott a felvidéki táj…”

Felvidék, fájó emlék, nagymamám gyermekkora, régi nyaralások, múltkereső utak, s ahogy délre tartunk néha magyar tábla, de az út végén, a Duna mentén, térdel István király, áll a Bazilika, s a híd, mely már nem

a semmiből semmibe vezet.

#lengyelhoniversek #felvidék #esztergom