Felvidék, fájó emlék, eső, köd, térkép nem jelölte utak, egy Kárpátia-dal: „Ködbe burkolózott a felvidéki táj…” Felvidék, fájó emlék,...

Majd három évtized után, visszatérek Hozzád, Czestohowai Szűzanyám. A táj sokat változott, mások a városok, az utak, de a vándorló...

Vadul ágaskodó sziklák, regényes várak, meseszép kastélyok, erdők hegyek, középen kis patak, s a víz felett, lebegőben állva, az ojcówiak...

Van két nép, lengyel és magyar, sorsuk ellentétes, az év, mi egyiknek ünnepet, másiknak gyászt hozott, ki egyiknek barát, másiknak...

Volt egy város, Krakkó volt neve, ki sárkányt rettegett, szüzeit áldozta neki, de végül legyőzte, mint ezerszer hallott sablonos...

Utak fordulóján, erdőknek alján, durván faragott szobrod áll, Mária. Nem Dávid leánya, kit angyal köszöntött, inkább parasztleány, mintha...

Lengyel föld határán, fenyőfák alatt katonák korhadó fakeresztjei, a „közhazának” halottjai. Meghaltak egy országért, egy kis...

Vágytam látni templomod, valaha legszebb volt a magyar templomok között, kapujáról Márai írt regényt… Most csendben alszik a belváros...

Kis falu, hegyektől ölelve, háromszáz bányász lelke kísért, az aranybarlang meséje övék, haláluk már csak ízes emlék, fájdalmuk nem éri...

Poros kis falvak, talán semmi sem változtak évtizedek alatt, csak rendőrjárőr tűnik néha fel, a boltok bezártak, kocsiból adják a tejet...

Sziklaormon áll kicsiny vár, csak mesében rajzolnak ilyet, álmodnak falai. Álmodnak, hisz joguk van erre, ellenség erővel nem vette be...

Priccsek, egykor emberek feküdtek rajtuk, mint heringek. Víztisztítók, mert mindenek felett, a tüchtig precizitás. Berobbantott...