Kevés olyan nagy öröm van, mint amikor az ember egy tankönyvben látja viszont a versét...
Nehéz meghatározni ennek a könyvsorozatnak a műfaját, s azt is, hogy kihez szól: tartalma szerint sokkal gazdagabb, mint egy tankönyv, még ha a diákoknak szól is, sokkal színesebb és mélyebb, mint egy hagyományos útikönyv, szellemi kalandra hív, hogy ismerjük meg hazánk vidékeit, de nem csak a szemünkkel, hanem a lelkünkkel is.
A sorozat egyes elemei határokon átnyúlva mutatja be a Kárpát-medence tájegységeit, de nem ragad le a hagyományos természeti és épített értékeknél, de foglalkozik az itt élő népekekkel és nemzetiségekkel is. Egyszerre szellemi úti-, néprajzi és történelemkönyv.
A hihetetlen tudásanyag ellenére könnyen átlátható a kiadvány: a rövid fejezeteket egy-egy idézet vezeti be, ráhangolódásként, az eligazodást térkép és helységnévtár is segíti. A kötet alaposságára jellemző, hogy a településeknél feltünteti a magyar, a kisebbségi, a hivatalos államnyelvi és a különböző még használt névváltozatokat is.
Úgy gondolom, hogy a kiadvány valóban méltó a „tudástár” megnevezésre, hiszen enciklopédikus mélységgel tartalmazza a magyarság és a velünk élő népek saját és közös értékeit. Nem csak hazaszeretetre, de minden kép szeretetére tanít.
A kötetben személyes érintettségem, hogy a „Szerbek a Duna–Dráva-régióban” c. fejezetet egy kevésbé ismert versem, az „Ima a viperaveremben - szerb kolostor, Grábóc” c. versem egyik sora vezeti be: „…szelíd tolnai dombok rejtekén…”.
A kötet az „EFOP-3.10.1-17-2017-00001 azonosítószámú, Tematikus együttműködés erősítése a köznevelés és a felsőoktatás terén a Kárpát-medence szomszédos országaival elnevezésű projekt keretében” keretében készült, Godzsa Anikó szerkesztésében és elérhető az Oktatási Hivatal honlapján is.
A vers, Török Tünde előadásában:
Comments