Barátomnak, Schlosser Juditnak
Vásárhely nappal egy város, mely múltjából él, a korból, mit az utcák és házak őriznek, zárt templomkapuk, üres zsinagóga, egykori, tűnt világ, mely teljességet ad: egy város, mely híd az „én” és a „mi” között, melyben a kóbor lelkek otthonra lelnek.
Az esti harangszó helyett vasútvillamos jelez,
s a város az éjben életre kel,
fiatal lesz, mint szerelmes éjszaka,
szellemét látod és hallhatod,
e különös, varázsos élet-zsivajt,
barátod lesz, örök jelent ígér,
a múlt és jövő nem kérdés többé.