E föld kislányként ismerte Édesanyám, nekem őt őrzik a házak és utcák. Az iskola, melynek kapuját félve lépte át, s a templom, majd egyidős vele, hol tanult reményt és hitet.
Itt a falu, mely copfos kislányként látta őt, ünnepnapokon viselt sárközi ruhát, a falu, melyet a városért elhagyott, ostorcsapkodós kisfiú várta vissza.
Hol a falu, melyben egykor élt, hol a falu, mely meséiben élt?
Őrzik kopott kövek, őrzik a múlt időben varrt babák, s őrzöm én is, mint gyermekmesét.
A régi Decs szívemben él.
Comments