Állok egy kripta előtt, mely magába rejt egy családot s egy majd negyed évszázadot: benne a múlt egy darabja - a múlt, mely részünkké vált, mi vagyunk.
Rajta egy név, mely korszakot jelöl: ígéret és búcsúpillantás, király nélküli királyság egy csonka ország, mely haza lett, bűneiben s erényeiben egy.
Hőst rejt e sír s özvegyet,
kik nem vágytak azzá lenni, csak élni,
de más sorsot írt nekik a történelem,
s e sors minket is megnyomorít.
Meghaltunk. Élünk. Emlékezünk.
⁶
Köszönöm a köszöntést, de elsősorban ember vagyok! Ez szép és jóleső érzés, hogy ez a nap a miénk.