Erdélyi útiképek II.2
Isten háza a vad patak felett, Isten otthona szilárdan áll, ki benne hisz, annak erős vár.
Isten háza vad sorsok felett: tépázta vihar, történelem, de a ház lőrésablakán nem tör be múló gonoszság.
Konok hitű Kálvin népe, nem hajt fejet múló időnek, hitük, mint bástya, ellenáll, csak fogy, de nem törik, mint sírkőbe fagyott akarat: kemény.
Mások a templomok, itt a kis hazában, mint szerencsés sorsú Pannóniában. Ott a templomban barokkos nap ragyog, itt komor falak őrzik az érkezőt.
Komor falak alatt a föld sírokat terem, rajtuk az írás: vagyunk és maradunk, hozhat bármit a jelen, s a jövő, e földben a vetett mag mi vagyunk.
Lóghat felettünk a zászló: kék, sárga, piros, de a síron vörös és fehér a virágnak szirma, zöld szár hegyében.
S amíg a sírt nem növi be gaz,
addig e föld miénk marad.
#Erdélyiútiképek #Erdély #Illyefalva #református #vártemplom