Uram, hosszú útra indulunk, a Te nevedben és a Te szolgálatodban, a Te dicsőségre és lelkünk becsületére.
Kérlek, áldásod kísérjen minket, hogy járművünk ne romoljon el, hangunk és figyelmünk ne lankadjon, emberi figyelmetlenség vagy a természet erői ne legyen ártalmunkra és mi se ártsunk másoknak; adj erőt szolgálatodra, hogy Szavad szólaljon meg általunk, örömödet adjuk át az embereknek és szolgálatunk hasznukra legyen.
Adj halló szívet és látó szemet, azoknak, akikkel találkozunk, hogy ne minket halljanak, és ne minket lássanak, hanem Téged, akinek nevében indulunk.
Bűneinket és hibáinkat ne ródd fel nekünk utunkon, hanem arra nézz, hogy ügyedben járunk.
Áldásod ne csak minket kísérjen, hanem szálljon mindazokra, kik várnak ránk, kikkel találkozunk, kik utunkat segítették és támogatták, akár az ember tettével, akár imával.
Ha úgy döntenél, hogy utunkról ne térjünk vissza, gondoskodj kérlek azokról, akikért felelősséggel tartozunk; állíts helyünkre jobb szolgákat, akik tervedet művelik, s mikor lelkünket megítéled, írd javunkra, hogy Téged akartunk szolgálni.
Áldj meg minket, Uram[1]!
[1] Jube Domine benedicere!