A nő átvette a kávékat és az egyiket a férfinak adta:
- Hány cukorral kéred?
- Kettővel. Tudod, hogy amióta nem vagy velem, mindig hárommal iszom, legalább ennyi jó legyen abban, hogy nem vagyunk együtt. De közben szeretném, hogy még egyszer mellettem legyél, hogy reggel együtt főzzük a kávét és rám szólj, hogy ne igyam olyan édesen. Szeretném újra két cukorral inni a kávét.
- Talán… - válaszolt a nő, s ebben a befejezetlen mondatban minden benne volt. A remény, hogy igen, de a racionális nem is.
- Hány éve is ismerjük egymást? Talán nyolc… Annyi mindent megéltünk együtt.
- És annyi mindent nem.
- Igen, azt nem. És semmi olyasmit - bólintott a férfi.
- Nem rontottuk el. Nem akartalak elveszíteni.
- Talán én sem akartam. Én sem akartam elrontani - bólintott a férfi, de inkább témát váltott: Emlékszem, amikor beléptél a kocsmába, tudtam, hogy része leszel az életemnek.
- Egy kocsmába… Évek óta először mentem el otthonról és amilyen szerencsém volt, pont beléd akadtam.
- A fekete bőrkabátodban…
-Igen - mosolyodott el a nő. - A fekete bőrkabátomban, amit annyira szerettem. És amit leidétleneztél - csücsörítette el a száját.
- Mert idétlen is volt.
- Mennem kell - nézett a nő az órájára. Ha gondolod, a kocsimig még elszívhatunk egy cigit.
- Tudod, hogy van.
- Tudom - mosolyodott el a nő. - Még akkor is, ha lekésnéd a vonatodat.
- Jól ismersz - bólintott a férfi.
Lassan lépdeltek, de egyszer csak megérkeztek a kocsihoz.
- Indulnom kell… - nézett körbe a nő.
- Tudom. De köszönöm, hogy találkoztunk.
- Jó volt kicsit beszélgetni. De mielőtt elmennék, mutatnék valamit - behajolt a kocsiba és kicsit matatott.
Egy fekete bőrkabátot vett elő majd felvette és kicsit szégyenlősen a férfira nézett.
- Most kaptam. És - egy mélybíbor sálat vett elő - ezzel együtt, hogy néz ki?
- Gyönyörű vagy… Olyan nőies.
- Igen. Én is nőnek érzem magamat benne.
- Legfeljebb húsz évesnek nézel ki ebben.
- Mindig túlzol! Te mindig szebbnek látsz, mint a valóságban.
- Na jó… - helyesbített a férfi. - Ha a lelkesedésemet levonjuk, akkor maximum 21.
- Őrült! - nevetett fel a nő. - Vigyázz magadra!
- Te is! - ült be a nő a kocsiba és elindult.
A férfi még sokáig nézett utána. És tudta, hogy a nő új fekete bőrkabátja olyan válasz volt, amire jobb nem feltenni a kérdést. Talán nem is érdemes, mert a kérdéseknél fontosabb a válasz.
A mesét tartalmazó Boldogságbolt c. könyv megrendelhető ide kattintva!
