Elrepült a mennyei kisszánkó, de egy faszánkó a főtéren maradt, mellette csillagok s rénszarvasok, s e szánkóba életet álmodok.
Álmodom, hogy gyermek vagyok, s rajta Szent Miklós érkezik, hozza a sok-sok ajándékot, Isten-arcú Szent Karácsonyt.
Álmodom, hogy kamasz vagyok, a szem nem látta szánkó rejtekében hozzám bújik a legszebb leány, s már nem érnek el a téli fagyok.
Álmodom, hogy apa vagyok, s gyermekem ugyanúgy mesét álmodik e pár fadarabba, mint egykor tettem én, és szemében meglátom a feledett csodát.
Álmodom, hogy nagyapa vagyok,
unokámmal gyermekkort idézek,
s egyszer talán e mennyei kisszánkó
visz majd engem is Isten elé el.