„Kellemes”,
„boldog”
s néha „áldott”,
a Karácsony, amit kívánunk:
tiszta és praktikus,
egy feljavított hétköznap,
de még nem ünnep
mi kiszakítana
slampos önmagunkból,
s emberré formálná a fogyasztót.
Várom az ünnepet,
mikor nem éhünk csillapszik,
de szeretettel megtelik a lelkünk -
nem azzal a köztes érzéssel, hogy a reklámok arattak újfent győzelmet
hanem azzal az erővel,
mely világot rombol és teremt,
szürke énből kiszakít
és Istenhez emel.
Várom a fényt, nem amikor fényárba borul az egész ház, mint egy Coca Cola Mikulás, zajossá formálva csendes éjt: de a mécsest, mi imára hív, s megvilágítja lelkünk sötétségét.
Várom a Karácsonyt,
az igazit,
még akkor is,
ha tudom:
még nem vagyok igaz,
de azzá lenni vágyom.
Nagyon megszerettem ezt a versedet! Minden benne van, ami fontos! Az ünnepnek a "lelke"!!❤️❤️