Az asszony két képe a férfi lelkében, melyek között, mint Tannhäuser bolyong, mert lelke a szűzhöz vonzza őt, de közben vágyat gyújt az istennő.
Mindkét nő meztelen, de míg a szolgáló pucéran védtelen, az istennőnek teste fegyvere, győz és ural minden férfi felett.
A szolgáló riadtan papucsát keresi, szemét lesütve öltözne már, míg Danae, Vénuszként büszkén tekint reánk.
Mindkét nő meztelen, feltárják testük titkait, de míg a szűz szolgálni kész, Danae uralomra vágyik.
Vajon terem-e szerelmet, a férfilélekben élő két női kép, egy nőt, ki adni és kapni kész, ki egy személyben társ és „Königin*”?
Vagy folytatódik Tannhäuser örök vándorlása, nőtől nőig, hústól húsig, lélektől lélekig, egymás mellé rakott, két festmény között?
* Tannhäuser szólította így Vénuszt Wagner operájában