Komárom szívében, titkos kert mélyében, ősi falak őriznek hitet, és reményt hirdetnek.
Mert e falak közt tanult Jókai, ki minden írónak mércét jelent, fekete fáklyaként hirdeti, a szellem fölényét az erő felett.
Egy éjszakára itt megpihentünk, álmunkat színezte a történelem, hisz az Igének épült e ház, s mi is a Szó szolgái vagyunk.
A folyosón Kálvin képe tart tükröt sorsom elé: méltatlanságom tudatát ellensúlyozza a sola gratia[1], s csüggedésemre válasz a kemény sola fide[2], mert a hit győz a ráció felett
- erre tanít engem, a Róma-hű magyart, Kálvin János képe és kemény hite.
A kollégium történetéről bővebben ide kattintva olvasható, illetve Török Tünde ehhez kapcsolódó posztja itt érhető el.