Ó, Te drága, ízletes, asszonykéz törte, gyúrta, sütötte, szokatlan finomság, ínyemnek ígérsz örömet!
Mikor ajkamhoz érintelek, tüzes csókoddal égeted a szám, de az idő nem győz feletted, másnap csak teljesebb az ízed!
Ó, Te drága krumplisrétes, eddig hogy nem ismertelek, hogy élhettem nélküled, más étket, hogy ehettem?
Olyan vagy, mint asszony szava: bensőd nehéz, külsőd pihe, eltelni veled nem lehet, Te vagy gyomrom aranya!
Ó, Te drága, sós-finomság, ne hagyj soha engem el! Légy örökre ebédem éke, szívem, hasam öröme!