CSAK FELNŐTT OLVASÓIMNAK
Hideg téli éjszaka volt, a férfi csendben kelt fel, felvette egyenruháját és megcsókolta a feleségét.
- Indulnom kell, mindjárt megjön a teherautó.
- Igen, menned kell – válaszolta a nő. - Olyan szép a falunk – nézett ki az ablakon – Szeretem, amikor a holdfény kékre fest mindent. Olyan békés és boldog minden a hó alatt.
- Igen. Ez az utolsó éjszaka, amikor még ezt látjuk. Holnapra mindennek vége – bólintott a férfi.
- Vége mindennek… az eddigi életünknek. Az otthonunknak.
- Ne felejtsd el: a pincében elfértek hárman. Talán egy vagy két hét és már feljöhettek, addigra elmennek.
- Szerencsétlenek… Most ők is az igazak álmát aludják, és nem tudják, hogy pár órán belül lebombázod őket – gondolkozott el a nő.
- Ilyen a háború. Ledobom a bombát, napokig haldokolnak, a fájdalomtól őrülten menekülnek és mindent letarolnak, ami csak az útjukba kerül. Mint a sáskák. Aztán eldőlnek, meghalnak és elporladnak. Tiszta fegyver a zombi-bomba, úgy mondják. Utána megszálljuk az érintetlen városaikat, birtokba vesszük a földjeiket. Csak közben meghalnak pár ezren és elpusztul a mi falunk is. Gyűlölöm.
- És mégis felszállsz, és ledobod a bombát – nézett a férjére.
- Igen. Háború van.
- Menj. Hív a kötelesség. Apádhoz még beköszönsz?
- Igen.
- Elmondod neki? – kérdezte a nő.
- Nem. Hadd higgye azt, hogy minden úgy marad, mint eddig. Nem kell tudnia, hogy pár órán belül minden véget ér. Hogy jönnek a zombivá változott szerencsétlenek. Akik ebben a pillanatban még szintén nem tudják, hogy pár órán belül élőhalottakká változnak.
- Talán még ő is elférne a pincében…
- Talán igen, de nem menne bele. Tudja, hogy ezzel a ti levegőtöket, vizeteket, élelmiszereteket venné el... A ti életeteket.
A férfi havas úton várta a teherautót. Régi típus volt, vagy fél évszázados, olyan, ami atomháború esetén is működőképes marad. Igaza volt a feleségének. Gyönyörű a táj. Minden kék-ezüst. Le kéne fotóznia, elő is vette a mobilját, aztán visszatette. Ugyan, kinek mutatná meg?
Háború van. Le kell dobnia a zombi-bombát, amitől az ellenség öntudatlan pusztítógépekké válik. Beleborzongott… Milyen élet lehet az, ha valaki már csak pusztítani tud, és nem törődik már senki mással, se a saját életével, se a családjáéval?
És a zombibombázó fázósan összehúzta magán a kabátját.
Borzalmas lehet.
Borzalmas lehet! Nekem, az egyik legaktívabb amatőrfotósnak, érdekes módon a fényképezős gondolat csak elvesz..köszönöm, hogy rávilágítottak soraid erre (is)!