Kövekből írták a sorsot.
Útkövek, melyeken embereket hajtottak, mint állatokat vágóhídra.
Lerombolt zsinagógák kövei, melyek tíz embert nem látnak már.
Barakkok kövei, levegőtlen, halál-szagú.
Gázkamrák betonja, felrobbantva, hogy ne vádoljanak.
Sírkövek, melyekből utat készítettek barbár kezek.
Emlékművek, melyeket emelt a vádló lelkiismeret.
Vádolnak minket a kövek, némán kérnek ránk ítéletet.
De a némaságon mindig átüt az élet: az útkövek között sarjad a fű, újra élnek a régi imák, s a halálos ítéletre fellebbez az élet: mert él Izrael, s a megbélyegzés jele, Dávid csillaga ma már büszkén lobog.
Mert a gyilkos pusztítás sosem oly erős, mint az élet, a csonkolt tönkből sarjad új hajtás, s egyensúlyba kerül az emlékezés s a remény.
HaTikvá - mert kit halálra szántak, erőt ad, köztünk él.
HaTikvá - mert amit az erőszak elvett, örökké miénk.
HaTikvá - mert Isten törvénye
az élet, s nem a halál.
Elhangzott a Zsidók Jézusért rendezvényén, 2020.09.16-án #Holokauszt #Soá #ZsidókJézusért
És a vers, egy nő és egy férfi hangján...
Elhangzott a Zsidók Jézusért Az élet ünnepe rendezvényén, 2020. szeptember 16-án: