Ha biciklivel járja az ember az országot, több csodára lel, mint ha autóval suhanna át… A csodák egyike, amivel találkoztam, egy mellszobor volt, távol a főúttól, a Balaton partján: Kratochvil Károly altábornagy brüsztje Balatonszepezden.
Vajon, ha ma feltennénk a kérdést, ki volt ő, vajon hányan tudnának válaszolni helyesen? S vajon miért pont Balatonszepezden állították fel a szobrát? Erre a két kérdésre keresem most a választ.
Mi magyarok sajnos „kisnép tudattal” rendelkezünk: a történelmet végzetnek és nem lehetőségnek hívjuk, ahogy a mondás is tartja: a kis népeknek sorsuk és nem történelmük van. Jobban szeretjük a reálpolitikusokat, akik a lehetőségeket kihasználják, mint a történelmi személyiségeket, akik igyekeznek megteremteni ezeket a lehetőségeket. Kratochvil Károly a kevés kivétel egyike, aki nem volt hajlandó fejet hajtani a „kell”-nek. Igaz, elbukott, a törpe kor és a politika megfojtotta harcát, de példája megmutatta, hogy lehetett volna másként és talán, ha a történelem újabb próba elé állít bennünket, lehet még másként.
Szentkereszthegyi Kratochvil Károly (1869-1946) katonatiszt volt, aki már az I. Világháborúban kitüntette magát. Nem csak a harcokban, de az összeomlás utáni anarchiában is kitüntette magát: csapatait zárt rendben vezette haza Nagyváradra – ez az adott körülmények között kivételes teljesítménynek számított. 1918 novemberében minden hatalom nélküli tisztséget kapott: kinevezték a V. erdélyi katonai kerületi parancsnokság élére. Ez a klasszikus két tűz közötti helyzet volt: a háta mögött egy olyan kormány, ami jobban félt az ellenforradalomtól, mint az ellenségtől, miközben a román csapatok egyre jobban közelítettek…
1918 decemberében megkezdődött a román előre nyomulás… Kratochvil Károly elkezdte megszervezni az ellenállást, elsősorban a román megszállás alá került székely területek önkénteseire támaszkodva. Karácsonykor még fel kellett adnia Kolozsvárt, de 1919 januárjában már sikeresen védték a Máramarossziget és Belényesi-medence vonalát. Ez volt a legendás Székely Hadosztály.
A feladat szinte lehetetlen volt: a jól felszerelt román hadsereggel szemben csak a hazafiság állt szemben. A központi, népköztársasági kormány semmilyen néven nevezhető támogatást sem nyújtott, előfordult, hogy hatástalanított nehézfegyvereket küldtek csak: féltek attól, hogy egy önálló katonai erő ellenük fordul és megdönti a köztársasági kormányt. Ennek ellenére a székely önkéntesek nem csak megállították a román előre nyomulást, de még 1919 márciusában is képesek voltak ellentámadást indítani és felszabadították a Sóvidéket.
Károlyi Mihály csak hatalomgyakorlása végén, 1919 márciusában változtatta meg a véleményét a Székely Hadosztályról, de személyes látogatása nem volt képes pótolni az elmaradt ellátmányt. A Székely Hadosztály halálos ítéletét a kommunista hatalomátvétel jelentette: a Tanácsköztársaság nem csak nem támogatta, de még hátba is támadta, így Kratochvil csapatai 1919. április 26-án letették a fegyvert a románok előtt.
A románok áttörése után a székely csapatok Mátészalka környékére vonultak vissza, majd a kilátástalan helyzetben 1919. április 26-án, Demecsernél letették a fegyvert. A fegyveres harc ellehetetlenüléséhez nagymértékben járult hozzá, hogy a budapesti kormányok akadályozták Kratochvil csapatainak működését, sőt fegyveres támadást is intéztek ellenük, azok vélelmezett ellenforradalmisága miatt. A fegyverletétel után Kratochvilt tiszttársaival együtt Brassóba internálták.
A történet folytatása: a románok internálták, szabadulása után Magyarországon csak kevésbé fajsúlyos feladatok kapott, majd katonai pályájának végén, 1923-1924 között a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója volt, majd fiatalon, ereje teljében nyugdíjazták, ennek ellenére nem nyugodott és széles körben harcolt a revízióért és a katolikus-legitimista gondolatért. Végül ’45 után az új hatalom egzisztenciálisan is ellehetetlenítette.
S miért pont Balatonszepezd? Kevesen tudják, 1936-ban építette Balatonszepezdi nyaralóját, sok időt tölt itt a haláláig... S a község nem csak életében, de emlékében is befogadta: 2019 decemberében egykori háza előtt avatták fel szobrát.
Ha erre járunk, térjünk le a főútról és emlékezzünk arra a férfira, aki megpróbálta útját állni a nemzetpusztító erőknek.
A cikk megírásához nyújtott segítséget köszönöm Német Ferenc úrnak és Balatonszepezd Önkormányzatának!
A Trianon előtti fegyveres ellenállási kísérletekről szóló videóm: