Ahogy az ember a nyári hőségben teker a Balaton körül, időnként felidézi magában, amit a sivatagi hadviselésről tanul, s megállapítja, hogy talán annyira nem is rossz a helyzet… Itt legalább nem lőnek és több a fa. S mintha ezek a gondolatok űznének tréfát velünk, amikor feltűnik a felirat: „Tobruki strand”.
Tobruk egy észak-afrikai város, a II. Világháború előtt Olaszországhoz tartozott, majd az angolok elfoglalták, a németek kétszer ostromolták, másodszor már sikeresen, hogy végül az angolok újra megszerezzék (az első német ostromról készült a Sivatagi patkányok c. film). Kétségtelenül is fontos történelmi esemény volt Tobruk első ostroma (1941 eleje): ha akkor elfoglalják a németek, akkor Rommel jó eséllyel eljutott volna a Szuezi-csatornáig (hiszen ekkor a brit erők még gyengék voltak), nehéz helyzetbe hozva Churchillt. A háborút akkor is elveszítette volna Hitler, de ki tudja, mennyi időt nyert volna azzal, hogy ráteszi kezét erre a fontos utánpótlási útvonalra. De mindezen információk nem adnak választ arra a kérdésre, hogy kerül Tobruk a Balatonhoz?
A válasz egy Rejtő regénybe illik, ahogy Balatonfűzfő hivatalos honlapján is olvashatjuk: „A Hazai Papírgyár Rt. vezetése 1939-ben elhatározta, hogy kulcsszerepet betöltő alkalmazottai részére lakásokat építettet. 1939 júliusának végén Fellner Pál igazgatótanácsi tag hozzájárult a vörösberényi Csebere-dűlőben az építkezéshez szükséges terület megvásárlásához, ahol a lakások építése 1941-ben be is fejeződött.
Az építkezések időszakában folytak - többek között - a II. világháború észak-afrikai harcai is, és a köznyelv a lakótelepet, az akkor sokat emlegetett líbiai város nevéről, Tobruknak hívta. Egyesek szerint az akkori papírgyári igazgató sofőrje, aki idegenlégiósként Afrikában is megfordult, a terület hasonlósága miatt ("Ez éppen úgy néz, ki mint Tobruk!") nevezete el ekképpen.”. (Bár a sofőr története is érdekes lehet, hiszen idegenlégiósként valószínűleg a francia gyarmatokon szolgált, míg Tobruk sohasem tartozott Franciaországhoz, így izgalmas lenne megtudni, hogy került egy olasz területre.)
A történethez hozzátartozik, hogy nem a papírgyár volt az első fontos üzem Balatonfűzfőn: először (1922-ben) ide költözött a magyaróvári (ma Mosonmagyaróvár része) lőporgyár, s ennek infrastruktúrájának kapacitására telepedett a Hazai Papírgyár Rt. Ma már szerencsére Balatonfűzfő nem az iparáról, hanem a turizmusáról híres, ennek érdekes jele, hogy az egykori balatoni Tobruk ma már strandjáról nevezetes.