Kardban, koronában,
vérben és aranyban,
hatalomban és halálban
nemződött nemzetünk,
krónikánkat
árulással s hűséggel írták...
Vazul volt atyád,
szemfosztott lázadó,
s te a keresztet döfted
magyari földbe...
Fiadra koronát hagytál,
testvérharccá vált testamentumod,
a kard nem távozott házadtól,
saját véredben élt a belviszály,
harcolt egymással László és Salamon,
s kinek volt igaza? Nem tudom...
Istenek felett ítél az Isten,
mondja az Írás bölcs szava,
László szent lett,
és boldog Salamon,
s halt mindkettő fiatlan.
Mert harcolhatunk igazunkért itt e földön,
s gondoljuk, igazságunk örökkévaló,
de csak Isten tudja, hogy mind hiábavaló,
s egybefonja, mint kötelet, napi kínjaink.
Mert kardban s koronában,
vérben és aranyban
kovácsolták hét törzsből nemzetünk:
nincs mélyebb seb,
mint mit testvérkéz ejt,
s a nemzet, mely ezt túléli,
életre ítéltetett.
Állok sírod előtt, András,
résablakban fény és kereszt,
fiad, Salamon sírja ismeretlen,
de fiam itt áll, ki nevét viseli,
s hiszem, hogy Istenben
nyer értelmet minden.
Mi magyarok szeretünk úgy gondolni, hogy az Árpád-ház a szentek kertje volt, azonban a történelemnek ez csak az egyik lapja: az Árpád-ház tagjai nagyon éltek. Semmit sem csináltak félszívvel, a rosszban és a jóban egyaránt nagyok voltak: a szentség mellett ott volt a bűn és a vér is.
I. András (1015-1060, uralkodott: 1046-1060) sorsa is kettős: apja Vazul volt, megdöntötte a Szent István által kijelölt király, Péter uralmát, de a kereszténységet megerősítette hazánkban és ő alapította a Tihanyi apátságot is. Először testvérének, Bélának ígérte a királyságot, de aztán inkább fiára, Salamonra akarta hagyni az uralmat. A korona és kard közti választás történetét mindenki ismeri… A királyság helyett a testvérharc lett az öröksége, fia és Béla fiai között.
Mi magyarok, de talán más népek is, szeretjük a leegyszerűsített igazságokat: Salamon elbukott, László túlélte, ő a győztes, az ő emlékét ápoljuk.
Azonban Isten igazsága nem az emberek igazsága, minden igazszívű léleknek jut belőle, de sohasem lehet kizárólagos tulajdonuk. Ahogy az Írás mondja, Isten ítél az istenek (a nép vezetői) felett: „Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet” (82, zsoltár).
Salamon gyermektelenül halt meg, Lászlónak csak lányai születtek: egyikőjük sem tudta fiára hagyni a trónt. Salamont boldogként, Lászlót szentként tiszteli az utókor – de Isten ítélt felettük. Megítélte tettüket, s bár mindkettőt megáldotta, Lászlót a királysággal, Salamont a remeteség békéjével, de a testvérháborút.
Vajon meg fogjuk-e érteni egyszer, hogy csak a küzdelem a miénk, de Isten a bíró?
Comments