top of page

Látogatóim száma

  • SzerzƑ kĂ©peRozvĂĄnyi DĂĄvid

LullĂĄzĂĄs 10-11.:AndrĂĄs kirĂĄly sĂ­rja, Tihany - Istenek

FrissĂ­tve: 2022. aug. 17.



Kardban, koronĂĄban,

vérben és aranyban,

hatalomban Ă©s halĂĄlban

nemzƑdött nemzetĂŒnk,

krĂłnikĂĄnkat

årulåssal s hƱséggel írtåk...


Vazul volt atyĂĄd,

szemfosztott lĂĄzadĂł,

s te a keresztet döfted

magyari földbe...


Fiadra koronĂĄt hagytĂĄl,

testvérharccå vålt testamentumod,

a kard nem tĂĄvozott hĂĄzadtĂłl,

sajåt véredben élt a belviszåly,

harcolt egymĂĄssal LĂĄszlĂł Ă©s Salamon,

s kinek volt igaza? Nem tudom...


Istenek felett ítél az Isten,

mondja az ÍrĂĄs bölcs szava,

LĂĄszlĂł szent lett,

Ă©s boldog Salamon,

s halt mindkettƑ fiatlan.


Mert harcolhatunk igazunkért itt e földön,

s gondoljuk, igazsågunk örökkévaló,

de csak Isten tudja, hogy mind hiĂĄbavalĂł,

s egybefonja, mint kötelet, napi kínjaink.


Mert kardban s koronĂĄban,

vérben és aranyban

kovĂĄcsoltĂĄk hĂ©t törzsbƑl nemzetĂŒnk:

nincs mélyebb seb,

mint mit testvérkéz ejt,

s a nemzet, mely ezt tĂșlĂ©li,

életre ítéltetett.


Állok sírod elƑtt, András,

résablakban fény és kereszt,

fiad, Salamon sĂ­rja ismeretlen,

de fiam itt åll, ki nevét viseli,

s hiszem, hogy Istenben

nyer Ă©rtelmet minden.



Mi magyarok szeretĂŒnk Ășgy gondolni, hogy az ÁrpĂĄd-hĂĄz a szentek kertje volt, azonban a törtĂ©nelemnek ez csak az egyik lapja: az ÁrpĂĄd-hĂĄz tagjai nagyon Ă©ltek. Semmit sem csinĂĄltak fĂ©lszĂ­vvel, a rosszban Ă©s a jĂłban egyarĂĄnt nagyok voltak: a szentsĂ©g mellett ott volt a bƱn Ă©s a vĂ©r is.

I. AndrĂĄs (1015-1060, uralkodott: 1046-1060) sorsa is kettƑs: apja Vazul volt, megdöntötte a Szent IstvĂĄn ĂĄltal kijelölt kirĂĄly, PĂ©ter uralmĂĄt, de a keresztĂ©nysĂ©get megerƑsĂ­tette hazĂĄnkban Ă©s Ƒ alapĂ­totta a Tihanyi apĂĄtsĂĄgot is. ElƑször testvĂ©rĂ©nek, BĂ©lĂĄnak Ă­gĂ©rte a kirĂĄlysĂĄgot, de aztĂĄn inkĂĄbb fiĂĄra, Salamonra akarta hagyni az uralmat. A korona Ă©s kard közti vĂĄlasztĂĄs törtĂ©netĂ©t mindenki ismeri
 A kirĂĄlysĂĄg helyett a testvĂ©rharc lett az öröksĂ©ge, fia Ă©s BĂ©la fiai között.

Mi magyarok, de talĂĄn mĂĄs nĂ©pek is, szeretjĂŒk a leegyszerƱsĂ­tett igazsĂĄgokat: Salamon elbukott, LĂĄszlĂł tĂșlĂ©lte, Ƒ a gyƑztes, az Ƒ emlĂ©kĂ©t ĂĄpoljuk.

Azonban Isten igazsĂĄga nem az emberek igazsĂĄga, minden igazszĂ­vƱ lĂ©leknek jut belƑle, de sohasem lehet kizĂĄrĂłlagos tulajdonuk. Ahogy az ÍrĂĄs mondja, Isten Ă­tĂ©l az istenek (a nĂ©p vezetƑi) felett: „Isten fölkel a hatalmassĂĄgok tanĂĄcsĂĄban, az istenek körĂ©ben tart Ă­tĂ©letet” (82, zsoltĂĄr).

Salamon gyermektelenĂŒl halt meg, LĂĄszlĂłnak csak lĂĄnyai szĂŒlettek: egyikƑjĂŒk sem tudta fiĂĄra hagyni a trĂłnt. Salamont boldogkĂ©nt, LĂĄszlĂłt szentkĂ©nt tiszteli az utĂłkor – de Isten Ă­tĂ©lt felettĂŒk. MegĂ­tĂ©lte tettĂŒket, s bĂĄr mindkettƑt megĂĄldotta, LĂĄszlĂłt a kirĂĄlysĂĄggal, Salamont a remetesĂ©g bĂ©kĂ©jĂ©vel, de a testvĂ©rhĂĄborĂșt.

Vajon meg fogjuk-e Ă©rteni egyszer, hogy csak a kĂŒzdelem a miĂ©nk, de Isten a bĂ­rĂł?






52 megtekintés0 hozzåszólås

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page