Kardban, koronĂĄban,
vérben és aranyban,
hatalomban Ă©s halĂĄlban
nemzĆdött nemzetĂŒnk,
krĂłnikĂĄnkat
ĂĄrulĂĄssal s hƱsĂ©ggel ĂrtĂĄk...
Vazul volt atyĂĄd,
szemfosztott lĂĄzadĂł,
s te a keresztet döfted
magyari földbe...
Fiadra koronĂĄt hagytĂĄl,
testvérharccå vålt testamentumod,
a kard nem tĂĄvozott hĂĄzadtĂłl,
sajåt véredben élt a belviszåly,
harcolt egymĂĄssal LĂĄszlĂł Ă©s Salamon,
s kinek volt igaza? Nem tudom...
Istenek felett ĂtĂ©l az Isten,
mondja az ĂrĂĄs bölcs szava,
LĂĄszlĂł szent lett,
Ă©s boldog Salamon,
s halt mindkettĆ fiatlan.
Mert harcolhatunk igazunkért itt e földön,
s gondoljuk, igazsågunk örökkévaló,
de csak Isten tudja, hogy mind hiĂĄbavalĂł,
s egybefonja, mint kötelet, napi kĂnjaink.
Mert kardban s koronĂĄban,
vérben és aranyban
kovĂĄcsoltĂĄk hĂ©t törzsbĆl nemzetĂŒnk:
nincs mélyebb seb,
mint mit testvérkéz ejt,
s a nemzet, mely ezt tĂșlĂ©li,
Ă©letre ĂtĂ©ltetett.
Ăllok sĂrod elĆtt, AndrĂĄs,
résablakban fény és kereszt,
fiad, Salamon sĂrja ismeretlen,
de fiam itt åll, ki nevét viseli,
s hiszem, hogy Istenben
nyer Ă©rtelmet minden.
Mi magyarok szeretĂŒnk Ășgy gondolni, hogy az ĂrpĂĄd-hĂĄz a szentek kertje volt, azonban a törtĂ©nelemnek ez csak az egyik lapja: az ĂrpĂĄd-hĂĄz tagjai nagyon Ă©ltek. Semmit sem csinĂĄltak fĂ©lszĂvvel, a rosszban Ă©s a jĂłban egyarĂĄnt nagyok voltak: a szentsĂ©g mellett ott volt a bƱn Ă©s a vĂ©r is.
I. AndrĂĄs (1015-1060, uralkodott: 1046-1060) sorsa is kettĆs: apja Vazul volt, megdöntötte a Szent IstvĂĄn ĂĄltal kijelölt kirĂĄly, PĂ©ter uralmĂĄt, de a keresztĂ©nysĂ©get megerĆsĂtette hazĂĄnkban Ă©s Ć alapĂtotta a Tihanyi apĂĄtsĂĄgot is. ElĆször testvĂ©rĂ©nek, BĂ©lĂĄnak ĂgĂ©rte a kirĂĄlysĂĄgot, de aztĂĄn inkĂĄbb fiĂĄra, Salamonra akarta hagyni az uralmat. A korona Ă©s kard közti vĂĄlasztĂĄs törtĂ©netĂ©t mindenki ismeri⊠A kirĂĄlysĂĄg helyett a testvĂ©rharc lett az öröksĂ©ge, fia Ă©s BĂ©la fiai között.
Mi magyarok, de talĂĄn mĂĄs nĂ©pek is, szeretjĂŒk a leegyszerƱsĂtett igazsĂĄgokat: Salamon elbukott, LĂĄszlĂł tĂșlĂ©lte, Ć a gyĆztes, az Ć emlĂ©kĂ©t ĂĄpoljuk.
Azonban Isten igazsĂĄga nem az emberek igazsĂĄga, minden igazszĂvƱ lĂ©leknek jut belĆle, de sohasem lehet kizĂĄrĂłlagos tulajdonuk. Ahogy az ĂrĂĄs mondja, Isten ĂtĂ©l az istenek (a nĂ©p vezetĆi) felett: âIsten fölkel a hatalmassĂĄgok tanĂĄcsĂĄban, az istenek körĂ©ben tart ĂtĂ©letetâ (82, zsoltĂĄr).
Salamon gyermektelenĂŒl halt meg, LĂĄszlĂłnak csak lĂĄnyai szĂŒlettek: egyikĆjĂŒk sem tudta fiĂĄra hagyni a trĂłnt. Salamont boldogkĂ©nt, LĂĄszlĂłt szentkĂ©nt tiszteli az utĂłkor â de Isten ĂtĂ©lt felettĂŒk. MegĂtĂ©lte tettĂŒket, s bĂĄr mindkettĆt megĂĄldotta, LĂĄszlĂłt a kirĂĄlysĂĄggal, Salamont a remetesĂ©g bĂ©kĂ©jĂ©vel, de a testvĂ©rhĂĄborĂșt.
Vajon meg fogjuk-e Ă©rteni egyszer, hogy csak a kĂŒzdelem a miĂ©nk, de Isten a bĂrĂł?