A keresztények nagyböjti időben nem énekelnek és mondanak Alleluját, mivel ez örömkiáltás, ami nem illik Krisztus szenvedéséhez. A „Marana tha” egy arám, Jézus anyanyelvéből származó kifejezés, amely annyit tesz: „Jöjj el, Urunk!”, vagy más értelmezés szerint: „Urunk eljött”. Azt hiszem, mindkét értelmezés helyes, hiszen Urunk eljött közénk testben, két évezrede, de el is fog jönni, amikor a Teremtés beteljesedik. „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”… - Teszi fel Jézus a kérdést Lukács evangéliumában (18,8.), s bár tudja a választ, nem mondja ki: mert ez nem hozzánk szóló kérdés, hanem felszólítás, figyelmeztetés.
Semmibe hulló üres szavak, Divatosnak hangzanak, nem visznek sehova, önmagunkba zárnak, börtön mikrokozmoszba, kimondják a „mit” és „hogyant”, de a „miértről” hallgatnak; nincs, aki a soroknak értelmet adna.
Hiányzik Isten, mint egy hűtlen szerető, kit magunkban untnak hazudunk, de nem tudjuk, nélküle miért is vagyunk, csak azt, hogy valami hiányzik… nagyon.
Egy szó… Egy gondolat… Egy el sem suttogott ima… Valaki, valami értelmet adó!
Marana tha! Jöjj el, Uram!
(A kép: Hamvazószerdán hazafelé a templomból, hamuval a homlokomon, emlékeztetve arra, hogy porból vagyok és porrá leszek: ami érték bennem és műveimben, az mind Isten ajándéka)