Mezítelenül jöttem ki méhedből, Föld Anyám, porodból alkotott Ádám-ivadék, s egy nap mezítelenül térek oda vissza, s a kettő között, itt e percnyi létben, rajtad, s belőled élek, mint gyümölcs a fának ágán, vagy bolha kutya szőriben.
Rajtam áll, hogy hasznos, vagy haszontalan, hogy benned vagy belőled élek, hogy zsarnokod, vagy társad leszek.
Mert nem téged védelek, magamtól, s fajomtól, hisz a föld, mint az ég örök, csak magunkat óvom, e sárból alkotott fajt, hogy ne múló árnyék legyünk színeden, mely mint a harmat eltűnik.
A képet köszönöm Eszternek!