Meztelen férfi bíborkalapban, - hisz ő az Egyház hercege -, ölében aranyleplen koponya. Meztelen, hisz a halál egyszer úgyis kifosztja, nem marad belőle más, mint egy könyv, melyben közönségessé* formálta Isten szavát.
A férfi a szószék oldalán meztelen**, mint ki kifosztja önmagát, csak, hogy a templom díszesebb legyen: rongy-aranyfüst az oltár barokkján.
Előtte az oltár, mögötte egy üres szoba, ablaka némám a Balatonra néz, benne töltötte utolsó éjjelét magyar földön az utolsó magyar király***.
Egy meztelen szoba az apátság rejtekén, titka az önfosztott magyar történelem.
Vajon csonkított sorsunk csupán fájó emlék, vagy lesz még aranyfüst Isten dicsőségén?
* Szent Jeromos (349-420) a Bibliát héberről és görögről latinra fordította köznapi nyelven (az általa fordított Bibliát ezért hívják Vulgatának)
** a katolikus templomokban a szószék oldalán általában az evangélistákat ábrázolják, Tihanyban szokatlan megoldással a négy nyugati egyházatyát faragták meg
*** I V. (boldog) Károly (1887-1922), magyar király (1916-18) második visszatérési kísérlete után (1921) fogságba esett és száműzetése előtt utolsó éjszakáját a tihanyi apátságban töltötte.
Comments