Világpolgár voltál, kinek szelleme földgolyót körbeért, de volt hazád és szülővárosod, hová lelked gyakorta hazatért, írásod Kassára mindig visszanéz.
A várost járom, magyar betűt, mellyel írtál, nem lelek, csak kopott cégérként házak falán.
Fiatalasszony magyarul eligazít, de lánya már szlovákul felel.
Mégis, a kirakatban regényed látom, s az utcák rejtik szobrodat.
Mert eltörölhetik a múltat, de szellemed, a magyar és polgár voltod, mint a hegyre épült város, el nem rejthető.
Mint határon csempész az árut, könyvedben érkezik, visszahozza azt, ami igaz, szép és magyar.