top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

Nagybánya

Frissítve: szept. 15.



Szívemben Nagybányát mindig úgy képzeltem,

mint festmények festette várost,

nem bírtam másnak gondolni,

mint milyennek látták a piktorok:

kik egyszerre kerestek békét és impressziót,

cserélve Párizst Zarar-partvidékre.

 

Ám, e város több, nem ecsetvonások tánca:

hiszen él, megújul, s pezseg,

macskaköves utcáin, ódon házak között,

melyek egyikében talán Mátyás anyja,

Szilágyi Erzsébet lakott,

s képzeletemben hollót röptetett.

Dalol az életzsivaj.

Sétám során, mint lánykacaj

kézenfogva kísér a történelem:

élek és emlékezem.



 

A város közepén Szent István tornya áll,

egy elpusztult templom felett,

cseppben a tenger, jelenben a múlt,

hogy van, ami örök,

a szellem győz az idő s a sors felett,

harminchét harang hangja kondít reményt.



27 megtekintés2 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

2 Comments


Julianna Tóthné Bozsó
Julianna Tóthné Bozsó
Sep 14

Ahol te megfordulsz, mindig ott hagyol egy darabot a szivedből! Ez érződik a gyönyörű verseidből!❤️

Like
Rozványi Dávid
Rozványi Dávid
Sep 14
Replying to

Ha a szívemmel megyek, a szívemet hagyom ott :-)

Like
bottom of page