Nagycenk - Széchenyi-kastély

Bécsbe született,

Döblingben halt meg,

s naplóját németül írta

a legnagyobb magyar[1].

Múzeum ma már kastélya[2],

de szellemét nem zárják be a falak,

öröksége nem festmények és tárgyak,

hanem a nemzetté vált haza.

Zavartan nézi a sok ember,

honnan indult és hová jutott el,

mintha nem állna össze a sok kirakó-darab:

ki volt Széchenyi, és mit is akart?

Egy hibátlan Hérosz, eszméknek hőse,

kit az utókor gránittalpazatra emelt:

oly hatalmas, hogy követni nem lehet,

így adva felmentést a kispolgári létnek?

Vagy budoárok és csatáknak hőse,

ki szertelen szeretett asszonyt és hazát,

s mint a whist[3]ben a szenvedélybeteg,

Magyarhonra áldozta vagyonát.

Vajon melyik volt az igazi Széchenyi,

a gyarló ember, vagy a már majdnem szent?

Egy ember, kire Atlasz szerepét osztotta a sors,

hogy hazája gondját cipelje át egy életen?

Bátor ember volt: nem félt a golyótól,

sem a lipcsei csata előtti éjjelen[4],

sem akkor, mikor a pisztoly csövébe nézett,

s Húsvétot kivárni[5] már nem volt ideje…

[1] Sárvárfelsővidéki gróf Széchenyi Istvánt (1791-1860) Kossuth Lajos nevezte „a’ magyarok legnagyobbikának”.

[2] a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum (https://www.eszterhaza.hu/nagycenk/)

[3] (ejtsd: viszt) Széchenyi kedvenc kártyajátéka

[4] Széchenyi a lipcsei csata előtti éjjelen az ellenséges vonalakon keresztül futár és diplomácia szolgálatot teljesített: Schwarzenberg herceg üzenetét Blücher porosz tábornagyhoz vitte, illetve a svéd trónörököst rábírta, hogy csatlakozzon a csatához.

[5] Széchényi István Nagyszombat éjjelén halt meg