Nagypénteki üresség

Mint mikor arra jársz,

hol egykor vesztett szerelmed ölelt,

olyan a templom Nagypénteken,

keresztút után, szertartásra várva.

Az oltár díszeitől megfosztva már,

a Szentség belőle eltávozott,

a Keresztet még lepel fedi, személytelen…

Minden reménytelen, üres.

Harangszó sem hirdeti az időt,

a semmibe oldódik semmi voltom…

Mégis:

a kereplő rút hangja figyelmeztet:

nincs vége még!

A fájdalmakra új fájdalmak jönnek,

a szenvedésen a halál kacag…

De a mélyben ott éled a remény!

Rozványi Dávid