Nagyszalonta, Csonkatorony

Csonkult sorsot őriz az a torony, a város szívében, hol Arany született[1], s a kemény Tisza[2] őrzött hazát és hitet.

Csonkult álmokat idéznek házaid, a szellem szentjeinek csontjait bronzba öntve őrzik a múltnak nagyjai[3].

Sétánk kérdőjelet ír: mindez miért? Mi végre volt a szó és a tett? Petőfi és Arany falikép lett, de vajon idézik-e verseiket? Lesz-e vajon bárkája Noénak, mely megőrzi a jót? Lesz-e galamb, Isten igéjét hozó, mely békét és védelmet ad?

Te Csonkatorony, némán felelsz, túl pusztító évszázadok felett, Isten áldotta kezek újjáépítettek[4], s már csak nevében őrzi a kő a pusztulást, mert a lélek erősebb, mint a történelem,

mindent megújít az élet és a szeretet.

#ErdélyiÚtiképek #Partium #Nagyszalonta

[1] 1817. március 2. [2] Tisza István (1861-1918) magyar miniszterelnök a Nagyszalontai Református Egyházmegye gondnoka volt 1902 és 1918 között. [3] utalás a református templom és Arany János egykori iskolája közti szoborparkra [4] 1899-ben