Sátán-tőzsde Nagyszerdán

Nagyszerdára teszi a hagyomány, hogy Júdás felajánlja Jézust a főpapoknak: „Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.” (Máté evangéliuma 26, fejezet)

Zavarba ejtő történet, több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol: mi vitte erre Júdást? Miért volt szükségük a főpapoknak arra, hogy egy közismert embert valaki azonosítson nekik? Mennyit ért a 30 ezüstpénz?

Az első kérdésre talán a legnehezebb a válasz. Számomra a kapzsisága nem elegendő indok, szerintem a csalódottság erősebb motiváció volt, hogy rájött arra, hogy Jézus nem a hagyományos értelemben akarja felszabadítani Izráélt, nem földi királyságot akar alapítani.

Jézus valóban közismert ember volt, ezért valószínűleg a főpapok egy olyan alkalmat kerestek, amikor egy kislétszámú csapattal el tudják fogni, nem kell félniük attól, hogy a hívei a védelmére kelnek. Júdásnak ezt az alkalmat kellett szállítania, valamint a sötétben beazonosítani a Mestert.

A 30 ezüstpénz értékét nehéz meghatározni: Mózes törvénye több, mint ezer évvel korábban, egy teljesen más gazdasági környezetben, ennyiben szabta meg egy rabszolga árát – ennek inkább jelképes értelme van, hogy az Isten Fiát nem tartják többre, mint a társdadalom legalsó rétegéhez tartozó személyt. A történészek szerint a 30 ezüstpénz akkoriban néhány havi munkabérnek felelhetett meg, ellenben az evangéliumok szerint ezen a pénzen egy ingatlant lehetetett venni Jeruzsálem környékén, a „fazekas telkét”, ami az idegenek temetője lett, tehát nem kis földdarabról volt szó.

A legfontosabb üzenete a történetnek számomra, hogy Júdás nem csak Jézust adta el, hanem a saját lelkét, saját hivatását is. Könnyű Júdásból bűnbakot csinálni, és mosni kezeinket, hogy mi másképpen tettünk volna, de tegyük a kezünket a szívünkre: mi hányszor cseréljük értéktelenre az értékest az életünkben?

(Kép: Pentelei Molnár János: A harminc ezüstpénz)

Nagyszerdán tőzsdézett a Sátán:

beárazott egy Messiást

- harminc ezüstpénz igazán nem nagy ár!

Júdás olcsón adta magát,

s jutányos árfolyamon adta Mesterét,

tán meg is lepődött a főpapság,

hogy egyet fizet és kettőt kap érte már.

Két évezred óta nevetjük e Júdást,

hogy rabszolgaáron mérte Isten Fiát,

de vajon mi, olcsóbban mérjük

Istent, önmagunk, másokat s hazánk?

A percnyi örömért adunk boldogságot,

a kényelemért tétlenek vagyunk,

szeretni félünk, s győz a lustaság,

ha a másik segítségkérőn néz reánk.

Csüggünk az influenszerek minden szaván,

de a beszélgetésekre nincs időnk az órán.

Saját árunkat igencsak olcsóra becsüljük,

s olcsón adjuk a bennünk élő Isten Fiát.

#Nagyszerda #Nagyhét #Húsvét