Nekünk magyaroknak nem csak a mesében van egy boldog hercegünk: Batthyány-Strattmann László. Mai versem róla szól.
Nekünk nem csupán mese, hogy élt e földön egy boldog herceg, kinek ruhája nem volt arany, s keblében érző szív lakott.
Nekünk nem mese jegyezte fel, hogy élt egy herceg, kincseit elosztó, ki megnyitotta a kastélykapukat, ki ingyen gyógyított szegényeket,
ki tudta, nem a rang nemesbít, s a vagyon csak elválaszt Istentől, ki királyként fogadott koldusokat, ki tudta, csak a munka övé, de az áldás az Úré.
Nekünk nem széplelkű mese, hogy e herceg köztünk élt egykoron, nyomát őrzik falak és dokumentumok, arca barnult fényképről néz le ránk.
De bárcsak tudnánk úgy hinni e boldogszívű herceg meséjét, mint gyermekkorban éltük Fehérlófiát, tárgya nyílt szemmel, dobogó szívvel,
hogy műve ne csak emlék legyen, hanem tettünk tükrözzék tetteit, ne csak kegyes szavak idézzék fel őt, hanem őrizzük tettünkben, s lelkünkben.
Comments