Nyíregyháza tánca

Nyíregyháza, hol táncra kél

a gyarló emberi lét,

s lépteikből sorsok sarjadnak.

A gróf a csizmadiához lép[1],

s a villamos a Hősök terén megpihen[2].

Móricz sem kesereg fájón a fátum felett[3],

Eötvös Károly is igazságra lel[4].

E várost együtt formálja

a nemes és a föld fia,

mert mind összetartozunk:

még a fürdőző lánykák[5] is a templomra néznek,

mert hozhat bármit is az idő,

mi elválaszt, ember műve csak,

de egy az Isten[6], ki mindannyiunk Atyja,

s e békét őrzi a vén platánfa.  

2025. május 11-én este Bartha Mária Zsuzsanna lelkész asszony meghívására a nyíregyházi unitárius közösség vendégei voltunk. Aznap reggel, a XI. határon túli utunk részeként Kaplonyban tartottunk bibliás elmélkedést, de szerencsés utunk volt, így volt időnk egy Nyíregyházi sétára. Nyíregyházát nagyon szeretem, sok szép emlék köt hozzá, de séta közben nem ezekre figyeltem, hanem egyszerűen hagytam, hogy a Város maga kezdjen el egy verset dúdolni a fülembe…

#Nyíregyháza

[1] utalás a Városalapító atyák szobrára (Nagy Benedek alkotása): a szoborcsoport azt a pillanatot ábrázolja, amikor Gróf Károlyi Ferenc (1705-1758) átadja a város újra telepítéséről szóló, 1753. augusztus 23-án kelt pátensét Petrikovics János cipészmesternek (mely a letelepedés joga mellett a szabad vallásgyakorlást is rögzítette). A gróf annak a gróf Károlyi Sándornak (1668-1743) volt a fia, aki megkötötte a szatmári békét. Petrikocs János, bár mesterember volt, de egyben tóth származású nemes is: ő szervezte meg az evangélikus szlovák lakosság áttelepülését az elnéptelenedett országrészekbe.

[2] A Hősök terén egy villamosszerelvény emlékeztet arra az időkre (1911-1969), amikor Nyíregyházán még villamos is járt.

[3] bár Móricz Zsigmond (1879-1942) nem élt Nyíregyházán, de sokszor tartózkodott a városban és a hagyomány szerint a Forró mezők c. regényének kezdősorait is Nyíregyháza ihlette.

[4] Nyíregyházán zajlott le a Tiszaeszlári per (1883), ami a magyar történelem utolsó vérvád pere volt: zsidó tutajosokat azzal vádoltak, hogy meggyilkoltak egy keresztény leányt, Solymosi Esztert, és vérét liturgikus célokra használták fel. A megvádolt izraeliták védelmét Eötvös Károly (1842-1916) látta el. A per elsősorban politikai szempontból volt jelentős, a vádlottak ártatlansága annyira nyilvánvaló volt, hogy még az ügyész is, Szeyffert Ede királyi főügyészhelyettes is felmentésüket javasolta.

[5] A Fürdőzők szobra (másképp: Három grácia), Borbás Tibor alkotása. Érdekesség, hogy a három nőalak közül kettő a katolikus Magyarok Nagyasszonya templom felé néz.

[6] utalás az unitárius egyház jelmondatára