(Tünde ihletet adó videója)
Te hatalmas fa, mely alatt törpének érzem magam: már akkor virágot rügyeztél, mikor még apám sem élt, s könnyen lehet, hogy túlélsz engem is!
Magasra törsz az ég felé, de gyökereddel megtartod a földet, összekötsz világit és mennyeit, vajon még milyen évek várnak rád?
Száradó ágaid, hoznak-e gyümölcsöt? A tavasz megújítja-e lombkoronád? Hány nemzedéket látsz felnőni még?
Te ősöreg fa, győzöl az időn, mely mindünk felett elszalad, alattad érzem mulandóságomat: téged megújít minden kikelet, de engem az idő már halálra ítélt…
Őszülő fejemmel,
gyenge szemeimmel,
nézlek irigykedve,
közben eltölt a remény:
ha meghaltam,
ágadról majd értem is
sodor könnycseppet a szél.