Megfáradt színekben megfáradt Khárón évszázadnyi terhet cipel, ladikján bolyong a két part között,
mint kit arra ítéltek az istenek, hogy nyugtot egyik oldalon se leljen, mert jönnek és mennek céltalan emberek, oboloszként fizetve filléreket.
Bolyong e dunai Khárón két part között, mert ideje van indulásnak és érkezésnek csak célja nincs ez örök jövés-menésnek, csak a folyónak van célja és iránya
mit bölcsen szabott egykor a Teremtő, az emberfaj csak futkos hasztalan, pár évtizedig, mit enged a sors, hogy aztán a Sztüxön átkeljen végleg.
Megfáradt színekben, őszülő fényekben megfáradt lélekkel ezen mereng Khárón, hogy hiábavaló minden átkelés, majd felkel és ellöki csónakját,
hajtja a révész-becsület, mert ha nincs is cél és érkezés, maga az út az élet a két part között.