Megjött az ősz, tarka ruhában a padra ült, s diadalmasan a nyárra nézett, ki a dombok alatt lassan elsunyult…
Megjött az ősz királynő, az élet helyett a sorsot hirdeti, hogy minden elmúlik: lehull minden levél, s a boldog élettánc gyászénekre vált.
E dombon az ősz szemébe nézek:
benne a telet látom,
de a tavaszt remélem,
mert a hűség győz a hűtlenség felett,
s az élet igazsága új tavaszt remél,
s már hiába tép
a maró októberi szél,
az idő megöl - és új életre kelt.