Pataksirató

Kiszáradt patak partján

a patakot siratom.

Víz helyett csak száraz falevelek

jelzik, hogy egykor életet vitt e meder.

Meztelen vagyok és védtelen,

az élet eltűnt innen, érzem,

s minden halállal én vagyok kevesebb.

A száraz medret nem tölti meg könnyem,

s hogy visszatér még az élet, csak remélem.

Néha én is kiszáradt patak vagyok,

mikor eljönnek a „nem szeretem napok”,

de fordul még az idő és az élet,

magamra rálelek,

s a patakkal újra élek

- várom, hiszem, remélem!

A képet köszönöm Kovács Katalinnak!

#patak #éghajlatváltozás #fájdalom