Meredek hegy,
az aljáról csúcsát látni nem lehet,
az út mentén fehér oszlopok,
imára hangoló stációk,
rácsurgott gyertya-viasz,
pördül a kavics talpam alatt.
Időtlen út, míg a csúcsra érek,
szél fütyül köröttem passiót,
hátam mögött Krisztus keresztje,
s a lábam alatt a világ, miben élek.
Látom otthonom,
a titkokat őrző hegyeket,
s a patak ifjúkorom
szabad álmait idézi.
Látok mindent, mit szemem befog:
mert el kell szakadni a mindennaptól,
és Jézus keresztjétől visszanézni rá,
- itt, a hidegkúti Kálvárián.