Mit őriznek Tiszaörsön?
Az asszony hazagondolt, a svájci hegyek közül az alföldi otthonára. Otthon? Már nem is tudta, hogy hol van az otthona: a hely, ahol a szülei éltek, ahol született, ahol a háza van - vagy Svájc, ahol az unokája él? Amikor csak tehette, amikor csak szükségük volt rá, mindig azonnal összepakolt és útnak indult. Nem számolta a napokat, de lassan az év nagyobb részét itt töltötte. Mégis, ha valaki azt kérdezte volna, hol van az otthona, Tiszaörs jutott eszébe, aminek szinte minden házát, minden utcáját, a lakóit úgy ismerte, mint a saját tenyerét.
Ha néha egy ismerőse, barátja meglátogatta, olyan büszkeséggel mutogatta nekik a falut, mintha saját kertjének virágaival dicsekedne. Eszébe jutott, amikor az író először látogatta meg, és a Kálvária dombról először néztek körbe:
- Miért pont Örs? Miért így hívják?
- Nem tudom. Találd ki te, te vagy az író.
- Talán a honfoglalók itt őriztek egy tiszai átkelőt. Vagy itt volt a szállásterülete az Örs nevű kabar törzsnek. Jó lenne tudni. Kitalálhatnék egy mesét, de az csak mese lenne. Jó kérdés: mit őriznek Tiszaörsön?
- Én a múltamat. És te mit őrzöl meg Tiszaörsről, ha hazamész?
A férfi hazament, de a kérdés a nővel maradt. Megkérdezte a falu múltjának legnagyobb ismerőjét, Imrét. Sokat gondolkozott, majd a maga száraz, tárgyszerű hangján így válaszolt:
- Ennél többet én sem tudok, de a két lehetőség közül én inkább a második, a kabad-féle változatra hajlok.
- Pedig jó lenne tudni válaszolni arra a kérdésre, hogy mit őriztek Örsön?
- Itt mindig őriztek valamit. ’56-ban megalakult a nemzetőrség[1], aztán ’60-ban a munkásőrség költözött ide[2]. Aztán ’91-ben megalakult a polgárőrség.
- Igen, ezt tudom, az édesapám is a tagja volt. Éjszakánként sokszor járőrözött – emlékezett vissza a nő.
- És ha már az őrségről van szó… Tudtad, hogy Ferenc József egyik testőre is örsi legény volt?
- Nem
- Pedig igen. Papp Illést[3], amikor besorozták a monarchia hadseregébe, kitűnt az ügyességével és a délceg termetével, ezért Bécsbe helyezték, a császári testőrségbe.
- És mi történet vele?
- Mi lett volna? Hazatért. A császár halála után a testőrséget feloszlatták, az orosz frontra küldték, fogságba esett, hat év után engedték csak el. Szép kort ért meg, művelte a szőlőjét.
- Igen, most már emlékszem, amikor nagymamámmal nyitottuk a szőlőt, mintha mesélt volna a bácsiról!
A nő újra kinézett a svájci hegyekre, és az egykori testőrön gondolkozott. Vajon mit érezhetett, amikor öregkorában a szőlőt kapálta, amikor a kispadon ült a háza előtt, amikor vasárnaponként elment beretválkozni? Ő, aki a Burgban szolgált, akivel Ferenc József is kezet fogott és elbeszélgetett, akit külföldi útjaira is elkísért? Amikor unokázott, eszébe jutott-e, hogy játszott a kis Habsburg Ottóval? Hogyan tudott ezek után ebben a kis faluban boldog lenni? Nem fojtogatta ez a kisvilág?
Nagyon közel érezte magához ezt a régi obsitost… Hiszen most ő is itt van egy boldog, békés, gazdag és gyönyörű országban, de egy nap neki is vissza kell térnie. És nem tudta, mit fog akkor érezni.
Január közepén járt a naptár, amikor a repülőgépe földet ért Budapesten, s öreg este volt, mire a vonattal és a busszal megérkezett Örsre. Éppen csak fagyott, mégis dermesztő hidegnek érezte az időt, ahogy a megállóból a háza felé tartott. Beleremegett, amikor a hideg és sötét házra gondolt, ami várja.
Jól sejtette: sötét és hideg volt a ház, de legalább a kandalló könnyen begyulladt. Amíg átmelegedett a szoba, kiment utat vágni a ház körül a hóban, s közben megnézte a postaládát is. A sok hivatalos levél között egy összehajtott, időgyűrte papírt is talált:
„Tisztelt Hölgyem / Uram!
Tájékoztatom, hogy a helyi Polgárőr Egyesület járőreként az éjszaka folyamán 23 óra 00 perckor az Ön utcájában ellenőrzést tartottam. Örömmel értesítem, hogy rendkívüli körülményeket és eseményeket a környéken nem tapasztaltam.”
A mosolyogva kisimította a levelet és az asztalára rakta. Hálás volt a polgárőrségnek, hogy úgy érezhette, hogy otthon van. Édesapájára gondolt és arra, hogy milyen jó, hogy van, aki most is vállalja ezt a szolgálatot.
És már tudta, mit érezhetett, az egykori császári és királyi testőr: otthon volt, érezte, hogy szereti a falu és vigyáz rá.
[1] a vezetője Morvai Márton volt, akit ezért 9 hónapra ítéltek
[2] a Magi-féle villába
[3] 1880-1980
Hozzászólások